Nagyon régóta ott van a VW csoport a szabadidőautók versenyében, de nem olyan rég szállt be annak kompakt méretosztályába. Akkor viszont komplett portfólióval jött: Seat Arona, Skoda Karoq, Volkswagen T-Roc, Audi Q2. Ők képviselik ma ezt a ligát a VW csoportnál.

FORRÁS: Bancsi Gábor

És szokás szerint gondoskodtak arról is, hogy kellő különbség legyen köztük. Különben mi értelme is lenne az egésznek ugyebár… Egyébként nem olyan könnyű ezt összehozni, ha azonos a műszaki tartalom. De mivel több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek e téren, most is jól sikerült. Először is, alig észrevehető mértékben, de van differencia méretben, a beltér minőségében és a választható extrákban. Ezen kívül a forma sem mindegy, és persze ott van még a márkaimázs, amelynél mindig nagyon ügyeltek arra, hogy a négy márka jól elkülönüljön egymástól. Mindez pedig együttvéve épp elég ahhoz, hogy a vásárlók teljesen más termékekként azonosítsák a négy modellt. Még azok is, akik tudják, hogy a lemezek alatt ugyanaz a technika lapul. Elhiszik, hogy egy Audi annyival jobb, mint egy Skoda, amennyivel drágább. Vagy nem, hanem csak elfogadják az árazást, és megfizetik amit szívük választottjáért kérnek.

A csapat legmenőbb és legdrágább tagja természetesen itt is az Audi. Ha nem is szorosan, de nem távolról követi őt a VW T-Roc, amely ezúttal 1,5-ös TSI motorral, DSG váltóval és gazdag felszereltséggel jött el hozzánk. A Golffal közös, MQB platformra épül ez a jópofa járgány, és méretben is alig különbözik tőle. A tengelytávja konkrétan ugyanakkora, a hosszúsága és a szélessége is majdnem. Egyedül magasságban emelkedik felül a T-Roc, ami a hasmagasságban és az ülésmagasságban is jelentkezik. Így egyrészt megadja azt, amit a SUV-ok előnyeként szoktak emlegetni: könnyebb be- és kiszállás, valamint a forgalomra való jobb rálátás. Másrészt azt, amiről ritkábban beszélnek az SUV-sek, de annál gyakrabban élnek vele: gond nélkül lehet vele padkára és kigödrösödött útszéli „zöldterületre” parkolni. Nagyjából ennyivel tud többet, mint egy Golf, illetve csomagtérben kapunk még ~60 liternyi pluszt, összesen 445 litert. De ennél fontosabb, hogy a T-Roc sokkal trendibb!

Vezetni hasonlóan kellemes, mint a Golfot. Annyival jobb, hogy az emelt kasztnit kevésbé kell félteni. Annyival rosszabb, hogy nagyobb az oldaldőlése a kanyarokban. Mivel azonban a futómű elég feszes, nem ölt feltűnő méreteket a billegés és bólogatás, és ezzel együtt még a rugózási komfort sem rossz, hála a gondosan megtervezett futóműnek. A 11 méteres fordulókör viszont meglepően nagy, így nem olyan könnyű szűk helyeken manőverezni vele, mint azt mérete alapján gondolhatjuk.

A motorok közül a mi turbós 1,5-ösünk a tökéletes választás. Van kisebb (1,0) és nagyobb (2,0) benzines, valamint két dízelmotor is, de az 1,5 TSI jelenti az arany középutat. A 150 lóerő mellé 250 Nm-es nyomaték társul, amely ráadásul jó széles tartományban, 1500-tól 3500-ig áll rendelkezésre. Hétfokozatú automatát kaptunk hozzá, ami továbbra is nagyon szerethető darab. Ott keresi a motor erejét, ahol van, nem pörget feleslegesen, de ha kell, nem felejt el visszaváltani sem. Gyorsan és simán kapcsol, egyetlen szépséghibája, hogy elindulásnál topog egy kicsit.

A gyorsulás megegyezik a manuális változatéval, 8,4 másodperc, ami sokkal több, mint elegendő a dinamikus közlekedéshez. És az 1,5 TSI nem csak jól húz, hanem erejéhez - és benzines mivoltához - képest jól is fogyaszt. Zömében városban használva 7,7 litert kért átlagosan (odakint 5-7 között), különösebben nem törekedve a gazdaságosságra. Ő maga úgyis tesz eleget a spórolásért, még két hengert is leállít a négyből (a két középsőt), amikor épp nincs szükség rájuk. Például a körúton krúzolás az pont ilyen helyzet, és értelemszerűen minél több alkalom nyílik erre, annál kedvezőbb lesz a városi fogyasztás. A hengerek leállítását egyébként nem lehet észrevenni, és az esetek többségében az újraindításukat sem, de vannak helyzetek, amikor érezhető egy kis rántás. Van start-stop automatika is, ami gyors, és egy apró figyelmességgel teszi magát szerethetőbbé: nem csak akkor indít, ha lelépünk a fékről, hanem akkor is, ha megmozdul az előttünk álló autó.

A hangszigetelés nagyjából rendben van, de egy Golfban jobb. De a „nincs hangos autó, csak gyenge zene” alaptézis szerint ez könnyen orvosolható – már ha van jó zene. És van, úgyhogy probléma megoldva! Levegőbefúvókból a hátsó utasoknak is jutott, pontosan dolgozik a parkolóautomatika, a kezelőszervek finoman működnek a pedáloktól kezdve, a kormányon át a legkisebb kapcsolóig. A felszereltség tesztautónk esetében nagyon gazdag volt, ezért is furcsa, hogy nem volt a csomagban kulcsnélküli zár és indítás. A vetített, digitális műszerfal nagyon szép, akárcsak a központi érintőkijelző, ami kellemesen gyors is. Sőt, már ujjunk közeledésekor megjeleníti az éppen aktív funkció (telefon, rádió…) menüpontjait. A gyári navigáció rendben van, de az Android Auto vagy az Apple CarPlay segítségével telefonos appot is használhatunk helyette. A tolatókamera képe szép felbontású, de ennél még fontosabb, hogy lencséjét a csomagtér nyitására is szolgáló VW embléma mögé rejtették, akárcsak a Golfban. Ez pedig azért jó, mert a csak hátramenetbe váltva bújik elő (kibillen az embléma), így sosem koszolódik. Íme, egy újabb apróság, aminek tudunk örülni a hétköznapi használat során. Érezni, hogy figyeltek a részletekre.

Tesztautónkban a kasztni színére rímelő, kék dekorbetétek dobták fel az utastér hangulatát. Az viszont érthetetlen, hogy egy ennyire igényes kialakítású belsőben mit keres ilyen mennyiségben a kemény, kopogós műanyag. Könyöklőtől lefelé rendben lenne, de hogy az egész műszerfal és az ajtóburkolatok felső része is ilyenből készül, az ebben az árkategóriában nem oké. Talán így akarják elkerülni, hogy a T-Roc kannibalizálja a Golf vásárlókat…
A színes beltéri dekorelemekhez hasonlóan, kár lenne kihagyni a kétszínű fényezést és a ködlámpákon körbefutó, jellegzetes nappali menetfényt is. Így kifejezetten vagány és divatos jelenség, nélkülük viszont inkább unalmas a T-Roc, mely igazság szerint volkswagenesen visszafogott öltözéket visel. Igazából csak a színek és eme apró részletek emelik ki a tömegből.

Mert tömeg az van rendesen, hiszen kompakt crossoverekkel is Dunát lehetne rekeszteni. A VW csoportos versenytársakon kívül van még: Mazda CX-3, Opel Crossland X, Peugeot 3008, Hyundai Kona, Kia Stonic, Ford EcoSport, Suzuki Vitara, Honda HR-V, de ők mind valamivel lejjebb pozícionálva, mint a T-Roc. Melyből ha egy jól felszerelt példányt veszünk (mint például a miénk), annak árából az imént említett márkák választékában már az eggyel nagyobb SUV-k között is bátran válogathatunk. A prémium szekcióra kitekintve pedig szóba kerülhet a Volvo XC40, a BMW X2, mindketten aranyárban. Valamint, náluk érezhetően olcsóbban, de a T-Roc-nál még mindig drágábban, házon belülről az Audi Q2. A VW kompakt crossovere 6,2 millióról indul az egyliteres TSI motorral, 6,8 millió az 1,6-os dízel beugrója. Az itt tesztelt konfiguráció ára 9 millió körül van.

teszt és fotó: Bancsi Gábor