augusztus 21.
Sámuel, Hajna

Belépés


MŰSORAINK VIDEÓK TELJES FILMEK TELJES ADÁSOK MŰSORÚJSÁG SZÓRAKOZÁS TV2 INFÓ
TESZTAUTÓ
Teszt: Volvo S90 D5 Inscription
Lapított XC90

Az XC90 dizájnja annyira jól sikerült kívül, belül, hogy minden közepes és nagy Volvo modellre át kellene ültetni. Gondoltam akkor, amikor debütált a svédek üdítően friss megjelenésű SUV-je, és tartom most is. Meg bizonyára gondoltak rá ők is már jóval korábban, mármint ott a Volvo menedzsmentjében. Mert nem telt el egy év, és már itt is van két újabb arc ugyanazokkal a mesteri vonásokkal: az S90 és a V90. Nem, nem valamelyik autókiállításon vagy a neten a „hamarosan érkezik” cím alatt, hanem itthon, a mi útjainkon.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [59 kép]

Szerény véleményem szerint kettejük közül harmonikusabb karakter a kombi változat (V90) , az S90 fara valahogy nem teljesen illik az összképbe. De az a helyzet, hogy mellette sem tudok elmenni anélkül, hogy megbámulnám. Nem tudtak mások sem, folyton felém – pontosabban az autó felé – forduló fejeket láttam a kormány mögül, és ha az ablakon kinéztem a ház előtt parkoló S90-re, akkor is általában épp mustrálta valaki.
Mert a formaterv telitalálat lett! Meghökkentően új, ugyanakkor ízig-vérig Volvo. Elölről és oldalról lenyűgöző, hátulról meg eleinte érdekes, aztán lassan, de biztosan elfogadjuk, hogy így a jó. Elegáns, harmonikus ugyanakkor meghökkentő, és a limuzin felépítésből adódóan a méretei is elég egyértelműek: öt méter hosszú, és annyinak is látszik. Messziről is, nem úgy, mint manapság a legtöbb nagy SUV, ami kellő távolságból ügyesen leplezi valódi méreteit.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy abban a műfajban ez az új divat. Behemótnak lenni, de messziről kecsesnek látszani. Itt viszont maradt a régi, jól bevált recept. Az S90 is hatalmas, mégsem olyan ellenszenves, mint az említett emelt aszfaltterepjárók – és szándékosan élek ezzel az elcsépelt kifejezéssel. Hosszú, széles és lapos karaktere méltóságteljesen parancsol tekintélyt, nem pedig fölényeskedve, ahogy az imént említettek. 19 colos felnik persze itt is vannak, de azok ki is töltik a kerékjáratokat, és tényleg nagynak látszanak, nem csak épp elegendőnek, mint az SUV-k hatalmas üregeiben. De formatervről többet, sőt, talán már ennyit is felesleges mondani.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [59 kép]

Amit viszont meg kell említeni: a Volvo ezúttal olyan modellt gurított a piacra, amely komoly ellenfele lesz a D szegmenset uraló német prémium márkáknak. Tehát az Audi A6-nak, az 5-ös BMW-nek és a Mercedes E-osztálynak, de a bizonyára a Lexus és az Infiniti vásárlókörét is megérinti majd a svédek hűvös fuvallata. Persze-persze, nem is annyira svéd, hanem részben kínai, hiszen a tulajdonos, a Geely „odavalósi”, bár ezt szerintem még mindig relatíve kevesen tudják. (Talán mert a Volvónak a kommunikációját is tehetséges emberek irányítják...) De nem is kell ezzel foglalkozni, a tulajdonjog egy dolog, a minőség, a hagyomány és a filozófia meg egy másik.
Éppen ezért mi maradjunk csak a benyomásainknál és az S90-nél! Van egy izgalmas, különleges limuzinunk a németek uralta világban, amely nem a semmiből jött ugyan, de az elődöt jelentő S80 óta már nagyon sok víz lefolyt a Dunán. Tehát van mit behozni, kell valami nagy mutatvány, és mellé persze olyan ár is, amely nem húzza át egy tollvonással az egész produkciót. És ezúttal úgy tűnik, hogy végre sikerült ezt megvalósítania a Volvónak. Nem csak azért, mert az S90 és a V90 megjelenése lenyűgöző, hanem mert sokat is tud.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [59 kép]

Lássuk, mit, és közelítsünk most a hátsó ülések felől! A márka korábbi modelljeiben sokat kritizált lábtér ezúttal szép nagy. Olyannyira, hogy megtoldhatták volna még 3-4 centivel az ülőlap hosszát, de így is nagyon kényelmes rajtuk ülni. A hátsó ajtók viszont elég rövidek, ami kiszállásnál egy kicsit zavaró.
Elől nagyon high-tech a hangulat. A skandinávoktól megszokott, minimalista, nyugalmat árasztó stílus uralkodik, melynek egyik kulcseleme a középkonzolon heverő „tablet”. Hiszen nem lehet harmónia és nyugodtság, ha mindenhonnan apró gombocskák néznek szembe velünk. Eltüntetni viszont csak úgy lehet a gombtengert (a ma ismert és alkalmazott technológiák mellett), ha minden funkciót egy olyan érintőképernyőre gyűjtenek, mint például a Volvo nagy központi kijelzője. És mivel az S90 nagyon sokat tud, nyilvánvalóan a menü is igen zsúfolt lesz. Tehát fennáll a veszélye annak, hogy végül áttekinthetetlenebb és használhatatlanabb lesz az egész, mint a gombok garmadája.
Nos, a Volvo tabletjében a lehetőségekhez képest szépen megoldották a feladatot, de sajnos így is elég könnyű elkavarodni a menürendszer útvesztőiben. Ráadásul időnként olyan funkciók előkerítése is gondolkodást és relatíve sok klikket igényel, ami a „régi világban” egy gombnyomás volt. Ez így biztonsági szempontból nem ideális. (Na tessék, pont egy Volvónál kell ezt mondanom...
Pozitívum, hogy minden magyarul van, a főképernyő testre szabható, de ha nem kívánunk élni ezzel a lehetőséggel, akkor mindig a leggyakrabban használt funkciókat jeleníti meg a rendszer. Ezek általában a Bluetooth-on kapcsolt telefon, a navigáció, a zene és a fogyasztásadatok. Utóbbi historikus alakulása egy mutatós oszlopdiagramon is nyomon követhető, de egyszerűbb verziót is kérhetünk belőle. A navigáció térképe közepes vagy teljes képernyős módban is látható, de a kormány mögötti műszeregységre is kirakhatjuk. Mert a legmenőbb autók mai divatjának megfelelően, némi felárért itt sem analóg órák vannak, hanem egy nagy TFT kijelző, amelynek grafikája gombnyomásra megváltoztatható. A hátsó utasok klímavezérlője is érintős, akárcsak az XC90-ben, hiszen onnan jött ez a sok szép és jó, ami az S90 interiőrjét oly egyedivé és varázslatossá teszi.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [59 kép]

Nem teljesen ugyanez a helyzet a sokat tudó vezetéssegédekkel és a motorral, itt az S90/V90 párossal debütál néhány újdonság, de ezek hamar bekerülnek az XC90-be is. A nyolcgangos Aisin automataváltó viszont pont ugyanaz, sőt, mivel tesztautónk hátulján AWD felirat díszeleg, az összkerékhajtási rendszer is. Mind nagyon szép és jó, patentül működik a váltó, és akkor jut hajtás hátulra, amikor kell. Ebből persze csak annyit veszünk észre, hogy nem is veszünk észre semmi különöset. Pont ezért jár a csillagos ötös. Remek az összhang motor, váltó és hajtáselosztó között, már az első kilométereken meggyőz arról az autó, hogy itt nagyon alaposan kitaláltak és összecsiszoltak mindent. Éppen ezért vezetni nagyon kellemes, pihentető érzés, és itt kell megemlítenem az audiorendszert. Bőven hétszáz tesztautóval a hátam mögött bátor dolog ezt kijelenteni, de egyheti zenélés és többszöri megfontolás után is helytállónak tűnik: ez az egyik legjobb rendszer, amit eddig hallottam. Lenyűgözően részletes és széles a hangkép, páratlanul megtölti a teret. Akkor sem zavaró egyetlen hangszín sem, ha rendesen feltekerjük a volumét, és halkan is renkívül szépen szól. Ugyanez a Bowers&Wilkins rendszer van az XC90-ben is, ahol szintén nagyon ütős, de itt valamiért még jobb, talán a belső tér mérete és alakja okozza a különbséget.
Az S90 volt azon kevés tesztautók egyike, amiben időnként azon vettem észre magamat, hogy sétakocsikázok. Egyáltalán nem figyelmetlenül persze, de rendkívül kiegyensúlyozottan. Mert ez az, amiben igazán remekel ez a kocsi. A nyugodt, méltóságteljes és kényelmes utazás megteremtésében. Persze lépni is tud, ha kell, de valahogy nem kéri a nagy gázt, sokkal inkább ellazít.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [59 kép]

Na de azért lássuk, hogy megy, és hogy fogyaszt: jól és jól. 8,1 literes átlaggal tettünk meg több mint 600 kilométert egy mindentudó, kéttonnás, összkerekes, automataváltós luxuslimuzinnal, talán nem kell magyaráznom, hogy miért jó ez a fogyasztás. Igaz, hogy ennyit (illetve pár decivel kevesebbet) evett a múltkor az egy számmal nagyobb 7-es BMW háromezres dízellel (szintén összkerékkel). De tulajdonképpen elég vicces dolog a fogyasztásról, pláne deciliterekről beszélni olyan autók esetében, ahol egyheti értékvesztés összegéből is jelentős távolságokat lehet autózni…
Ezért beszéljünk inkább arról, hogy milyen motor is van az S90-ben. Nos, sajnos el kell szomorítanom azokat, akik azt gondolják, hogy ez a modell – mondjuk presztízse okán – mentességet élvez a négyhengeresítés alól. Sajnos nem. Akárcsak az összes többi Volvónál – kivéve az S60/V60 Polestart – minden motor négyhengeres, benzinesek és dízelek egyaránt.
„A legmodernebb motortechnológiák és innovatív megoldások alkalmazásával mérnökeink olyan kétliteres, négyhengeres motorokat alkottak meg, amelyek teljesítményükkel és dinamikájukkal egy hathengeres vagy akár annál is nagyobb erőforrás benyomását keltik.” Áll a vágykeltő szövegben a honlapon. Nos, elsőként le kell szögeznem, hogy valóban nagyon jók ezek a motorok. Volt már szerencsém a legerősebb, 300 lovas benzineshez a V60 T6-ban, és a mi autónkban dolgozó legerősebb, 235 lovas dízelhez is az XC90 D5-ben. Dízelhang belülről alig fedezhető fel, turbólyuk minimálisra csökkentve (a kunsztról bővebben mindjárt), lóerő és nyomaték van dögivel, a fogyasztás kitűnő. De azt azért a hathengeres benyomás az nem ilyen. Azt aláírom, hogy bravúrosan elsikálták a négyhengers dízelek minden hibáját, de ettől még nem kelt hathengeres benyomást. Pontosan ez az - és ez az egyetlen - amit hiányolok a Volvo zászlóshajójából, noha tudom jól, hogy az autósvilág nagyon nem a sokhengeresség irányába megy (egyébként nem is a négyhengeres dízelek felé). Mindenesetre "valamiért" a konkurencia sem mondott még le a nagy vasakról, pedig ott is vannak igen izmos kétezresek...
Lóerő, alacsonyan ébredő nyomaték itt is van bőven, a turbóval akkorára fújják a muszklikat, amire már nem lehet fanyalogni. De egyrészt akkorára mégsem lehet, mint amit egy fele ennyire felfújt háromezres tud mutatni, és ez két tonnánál már érződik. (Mert bár a kasztni egyharmada alumíniumból, egyharmada bóracélból készült, akkor is közel két tonnát nyom az autó.) Szó se róla, így is nagyon megy az S90 D5, kereken 7 másodperc alatt sprintel 100-ra, nem is a húzóerő hiányzik, hanem inkább a hathengeres orgánum. Ehhez a kategóriához szerintem még mindig dukál.
A Volvo új D5-ös motorjába egyébként a turbólyuk csökkentése érdekében egy pici légtartályt szereltek, és ennek sűrített levegője pörgeti fel a turbinát, ha hirtelen kell az erő. Ékes ötlet, más márkánál nincs ilyen, és nem is lesz, úgy levédette a Volvo. Hasonló hatást ér el az Audi azzal, hogy szükség esetén villanymotorral hajtja meg a turbót, de a svédek ötlete tetszetősebb. Az eredmény pedig briliáns, szinte nincs is turbólyuk. Szóval tényleg mestermunka ez a négyhengeres dízel, de engem még mindig levesz a lábamról, ha egy motoron érezni, hogy „saját erejéből” is húz, nem csak a feltöltőktől.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [59 kép]

A futómű remek, stabil és kényelmes egyszerre, amit nagy művészet összehozni, és a Volvónak hosszú ideje nem is ment ez igazán jól. Az S90-esnél viszont úgy tűnik, hogy megcsinálták. Kanyarokban persze nem feszít úgy, mint egy sportautó, de ez itt egyáltalán nem is feladat. Kellemesen stabilnak maradni azonban igen, és ez meg is van. Csak annyira dől a kasztni, hogy az nem zavarja az autót körüllengő nyugodtságot, miközben – az igazán hitvány minőségű aszfaltcsíkok kivételével – az útegyenetlenségeket is szépen vasalja a hatalmas test. A hátsó futóművet egyébként alapárért műanyag keresztlaprugókkal szerelik, 640 ezer forintos opcióként pedig légrugós. Tesztautónk ilyen volt. A lengéscsillapítók minden S90-ben és V90-ben változó keménységűek, az alapbeállítás a kiválasztott menetmódtól függ (Normal, Dynamic, Economy). Erre egy kecses görgőkapcsoló szolgál, amit közvetlenül az egyedien megoldott motorindító kapcsoló mögött találunk. Ez pedig nem a műszerfalon, a kormányoszlop közelében van, hanem a két ülés között.
A kormány közvetlenségét jól eltalálták, és ebben a kategóriában szinte már természetes, hogy időnként magától is tekergeti az autó. Vagy a be- és kiállásra is képes parkoló-automatika, vagy a sávtartó asszisztens, amely kifejezetten szépen teszi a dolgát. Nem csak akkor avatkozik be, ha megközelítjük a felező vagy záróvonalat, hanem igyekszik a sáv közepén tartani az autót. Persze csak ha kérjük, és akkor is csak enyhébb kanyarokat vesz be. Mindezt csak rövid ideig teszi teljesen önállóan, ha ennél tovább hagyjuk elengedve a kormányt, akkor jön a figyelmezés. Ahogy minden ilyen rendszer. Mert a cél – egyelőre – nem az, hogy helyettesítsen, hanem az, hogy az esetleges figyelmetlenségeinket korrigálja. A Volvo egyébként pár éven belül az önvezető autót szeretné megvalósítani, és a jelek szerint jó úton jár. Nagyon finoman működik a távolságtartós tempomat is, ami állóra tud fékezni, így dugóban araszolva is hasznos tud lenni. Van még holttér-figyelő, éberséget figyelő asszisztens, gyalogosfelismerő, sőt, ebben a modellben ez a funkció kiegészült azzal, hogy nagy testű állatokat is felismer a szoftver, így azok elgázolását is segít elkerülni. A tolatókamera és a többi, 360 fokos nézetet is adni tudó kamera képe tökéletes, de nem kell csak ezekre hagyatkozni, van csipogó parkolóradar is elől-hátul.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [59 kép]

A látszatra vékonyka idomokból építkező első ülések nagyon kényelmesek, minden porcikájuk motorosan mozog, kivéve a fejtámlát, mert az itt Volvósan fix. Tökéletesen magunkra szabhatjuk ezeket a foteleket, memória az utas oldalon is van, ahol ez talán egy kicsit felesleges – nem úgy a vezetőnél. Fűthetőségük mellé természetesen szellőztetés is rendelhető, és korunk elvárásának megfelelően masszírozó funkciót is kérhetünk hozzá. A bőrkárpit tapintása bámulatosan finom, akárcsak a skandinávosan ízléses fabetéteké. A könyöktámasz előtti pohártartós rekesz rolóján is fából készült lamellák sorakoznak. Sokat számít, hogy az ajtókon lévő hangszórók lyukacsos burkolata valódi fémből készült. Kár, hogy a közvetlenül mögöttük lévő kilincsek már csak annak látszanak, de valójában műanyagból vannak. Ezt ugyebár az első tapintásnál észreveszi az ember, hiszen a fém érintése hideg, a műanyagé langyos. A sok szépséggel meg a harmóniával együtt ez is idemásolódott az XC90-ből. Annyi baj legyen, így is lenyűgöző az interiőr.
A csomagtartó természetesen nagy, de 500 literes térfogatával nem tartozik a kategória élvonalába. A kombié valamivel nagyobb, a kárpitozása is sokkal igényesebb, és a padlóját teleszkóp emeli. Az nem baj, hogy itt nincs teleszkóp, de a felhajtott padló rögzítésére szolgáló kampó hiányát észrevéve bizonyára a gyáriak is a fejükhöz kaptak már elmorzsolva egy-egy csúnya szót. Merthogy azt kifelejtették. Érezni, hogy a V90 farára kívül-belül jobban odafigyeltek a tervezők. Na persze, egy kombi puttonya sokkal jobban szem előtt van, elvégre attól kombi, és a húszmilliós ligában kötelező is úgy kidolgozni, hogy ne lehessen benne hibát találni. Viszont a padló alatt itt is pótkerék van, nem defektjavító, ez szimpatikus.
Az előbb azt mondtam, a 20 milliós ligában játszik az S90. Nos, igen, ennyi körül van egy jól ellátott darab, de mindig beszédes tud lenni az is, hogy hol kezdődik az árlista. A legolcsóbb változat, a 150 lovas D3 11,2 milliós alapárról indul, a 190 lovas D4 pedig 12 millióról. Ezekkel a motorokkal 15-16 millióból már biztos jó S90 rakható össze, de ha valaki benzinesre vágyik, akkor tudnia kell, hogy ott ennyinél indulnak az árak. A lóerők viszont magasabban, a T5-ös 254, a T6-os típusjelzés 320 lovat jelent!

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [59 kép]

Tesztautónk, tehát a legerősebb, 235 lovas dízel + összkerékhajtás + automataváltó hajtáslánccal szerelt változat, az Inscription felszereltséggel 17,2 millióról startol. Ehhez jött még több mint 5 milliónyi opciós cucc, így lett a vége 23 millió. Egy hasonló konfiguráció például Audi A6-osból cirka kétmillióval drágább, és a BMW illetve a Mercedes esetében sincs ez másképp. De más világ, más hangulat mindegyik, és bár a többieknél vannak még hathengeres motorok is, a Volvo S90 karaktere és hangulata utánozhatatlan. A dízelmotor négyhengeressége pedig tényleg nem okoz semmi kellemetlenséget. Olyannyira, hogy ha épp nem alapjáraton ketyeg lenémított hifivel, akkor nem tudnám megmondani, hogy milyen üzemanyag csörgedezik a csöveiben. Ahogy a motor és az egész hajtáslánc, úgy az autó többi része is a ma elérhető legmagasabb technológiai színvonalat hozza, különösen a vezetéssegédek, a feláras Bowers&Wilkins hifi hangzása pedig a legjobb, amit közel s távol találni lehet manapság ebben vagy az eggyel magasabb kategóriában. Igen, lesz hibrid, ráadásul plug-in, ugyanolyan tudású, mint az XC90 T8. Mert ahogy a nagy SUV-nél, itt is ez lesz a csúcsmodell, bő 400 lóerős rendszerteljesítménnyel. És a kínálat másik vége, illetve az eleje: a T3-as lesz, amiben másfél literes, de négyhengeres motor dolgozik, természetesen turbóval, 150 lóerővel és 250 Nm-es nyomatékkal. Remélhetőleg hamarosan megtudjuk, hogy milyen úgy az S90.

teszt és fotó: Bancsi Gábor

árak, adatok, felszereltség, opciók


2016. október 11. 14:35

Címkék: teszt   tesztautó   autó   volvo   svéd   nagyok   dízel   automata






SZAVAZZ!

Szerinted mi kell egy tökéletes balatoni vakációhoz?

A
jó időjárás
B
kalandok
C
bulik
D
flört
E
pénz
KÖZÖSSÉG
          



MŰSORÚJSÁG