március 19.
József, Bánk

TV2 Play MŰSORÚJSÁG SZÓRAKOZÁS INFÓPULT KARRIER TV2 AKADÉMIA ÉRTÉKESÍTÉS JELENTKEZZ! RÓLUNK ABOUT US ÜBER UNS
TESZTAUTÓ
Teszt: Mazda MX-5 G130
Még mindig: a lényeg az élmény

Szeretem az MX-5-öt. Nem titkolom, úgyis kiderülne két bekezdés után, így jobban látom rögtön az elején kimondnai ezt. Régiként, újként, kisebb és nagyobb motorral, pirosban, fehérben..., mindenhogyan nagyon közel áll a szívemhez. Akkor is, ha nem voltam mindig odáig a formájáért, mert nem lett minden modell telitalálat, az előzőnek például nem is tetszett az eleje. Az új szerencsére sokkal pofásabb lett, a hátulja pedig egy valóságos műalkotás, de nem ez itt a lényeg. Mert az MX-5 elsősorban nem a formájával láncolja magához a rajongóit évtizedek óta. A hangsúly azon a különleges vezetési élményen van, amit kevés autóban lehet ilyen tisztán és hamisítatlanul megtalálni. Ha egyáltalán lehet még valahol ezen kívül. Bármennyire is hihetetlen, ez még mindig igaz. Mert bár sok autóról elmondhatjuk, hogy felejthetetlen élmény vezetni, de nem úgy, mint az MX-5-öt.

hirdetés
FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [50 kép]

A legfontosabb különbség a többiekhez képest, hogy ez játékos és vidám. Ezzel a kocsival valamiért az is örömet tud szerezni, ha csak bekanyarodok egyik utcából a másikba, vagy egy morgós reggelen váltok kettesből hármasba, és sorolhatnám még a hétköznapi szituációkat. Egyszerűen nagyon jó vele menni, lenni. Nem dübörög benne nyolc henger, de még hat se, turbófeltöltő sem szuszog az elejében, és lovakból is csak annyit tettek bele, amennyinek haszna és értelme van. Ez nem úgy ejt rabul, mint egy Mustang, amiben már a beindításnál elérzékenyülsz a V8-as felhördülésétől, hogy a többiről ne is beszéljünk… Nem is a 4-5 másodperces gyorsulás adja meg a sava borsát, és bődületes nyomatékról sincs szó. Ilyeneket nem tud ez a mosolygós kis járgány. Akkor mégis mit? A legegyszerűbb volna most azt mondanom, hogy nem lehet számokkal és tényekkel alátámasztani, és egyáltalán szavakban visszaadni ezt az érzést. Úgyhogy inkább menj, és próbáld ki, ha nem hiszed, hogy átkozottul jó! De hát ez egy teszt, úgyhogy ez nyilvánvalóan nem opció.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [50 kép]

Szóval, a gyártó "ló és lovasának egységéről" (Jinba Ittai) beszél, illetve beszélt korábban, amikor az MX-5 feelinget próbálta leírni. És ez a hasonlat nagyon találó is. Mert bár nem szoktam lovagolni, de biztos felemelő érzés lehet annak a nagy állatnak a hátán, vele együtt mozogva vágtatni. De az is biztos, hogy csak akkor jó igazán, ha tökéletes az összhang a ló és a lovasa között. Ahhoz pedig jó ló és jó lovas is kell. Itt is ez van: nagyon kezes az autó, ami annak mutatkozik meg igazán, aki jól vezet, és szeret is vezetni.
Nagyon pontosan irányítható az MX-5, érezni lehet, mi történik a kerekek és az úttest között, de itt rögtön meg is kell szakítanom az áradozást – egy kicsit. Az előző modell ugyanis érdekes módon e tekintetben jobb volt, és most a futómű is sokkal billegősebb lett, legalábbis ebben, a kisebbik motoros változatban. Ez pedig sajnos egyértelműen ront a kanyargás nyújtotta élvezeten, és nem is értem, hogy lehet ennyire stabil az MX-5 ilyen oldaldőléssel. Mert stabil, ahhoz nem férhet kétség, és billegés ide vagy oda, akkor is remek móka nap mint nap közlekedni vele. Nem kell aszfaltbetyárkodni ahhoz, hogy jókedvre derítsen, elég annyi is, ha vele mehetünk a boltba, melóba, ügyintézni, vagy bármilyen kisebb-nagyobb utazásra. Már amire kétszemélyességével és apró, de fontos, hogy tetőállástól független, tehát fix méretű (!) csomagtartójával alkalmas lehet.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [50 kép]

Remélem szükségtelen mondani, hogy itt a hátsó kerekek hajtanak, enélkül nem is lenne igazi roadster az MX-5. No meg roadsterség ide vagy oda, ahol a vezetési élmény van a középpontban, ott a hajtás feladatával ne az első kerekeknek kelljen megbirkózni. Azok foglalkozzanak csak az irányítással, azt úgyis csak hajtási befolyás nélkül lehet igazán jól csinálni. A hátsók meg nem azért vannak ott, hogy az autó hátulja is tudjon gurulni valamint. Pont úgy jó, ha ők hajtanak. Így tökéletes a munkamegosztás, és így lehet igazán pontosan irányítani is az autót. Természetesen egy kisméretű, jó fogású és mindenekelőtt közvetlen áttételezésű kormánnyal. Rajta a szükséges gombokkal, ergonómiailag tökéletesen átgondolt elrendezésben és kifogástalan minőségben, nem túl gyenge és nem túl erős nyomásponttal.
Az első és hátsó tengelyek közötti egyenletes súlyelosztás ugyancsak olyan tulajdonság, amely nélkül nem igazán lehet sportautóról beszélni. Meg aztán egy jó váltó is elengedhetetlen alkotóeleme az eredeti receptnek, amit hol is kereshetnénk máshol, ha nem egy Mazda sportkocsiban! Pontos, határozott, rövid úton járó és pici kar, ahogy kell. Az egyik legjobb a piacon. Immár mindkét motorhoz hatfokozatú, ellenben a régi szokással, amikor az 1,8-ashoz öt-, a kétlitereshez hatgangos szerkezet járt.
A motorok is változtak, mostantól az MX-5 elejében is a sokat bizonyított Skyactiv benzinesek dolgoznak – tehát a turbós divat továbbra sem tehette be a lábát a Mazdához, és ez így van jól. A kisebbik 1,5-ös, 130 lóerős, a nagyobbik kétezres és 160 lovas. Tesztautónkban a kicsi volt, de azzal is nagy élmény az MX-5, egyáltalán nem érezni kevésnek ide. Elsősorban azért nem, mert nagyon könnyű az autó, mindössze 900 kilót nyom, a szabványként alkalmazott 75 kilós vezetővel együtt 975-öt. Másrészt, az 1,5-ös masina alacsony fordulaton is erős, és páratlanul élénk gázreakcióval dicsekedhet, akárcsak a többi Skyactiv benzines. Nagyon szeret pörögni a kis négyhengeres, és a fordulat fokozásával a hangja is egyre izgalmasabb, hamisítatlan japán szívómotor hangulat uralkodik az MX-5-ben. Ha elkezded forgatni, nincs kedved elváltani. 8,3 másodperc a gyári gyorsulási adat, az erősebbik motoré pedig 7,3. Pont elég. Igen-igen, sportautó viszonylatban nem az a "hű de kemény", de mondtam, hogy az MX-5 élményt nem igazán lehet számokkal alátámasztani. Fontosabbak a fentebb írtak.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [50 kép]

Az MX-5 nem egy szigetelt zeneszoba, itt minden zajt hallani. Egyrészt mert ez is része az élménynek, másrészt mert minden túlzásba vitt hangszigetelés súlyfelesleget okoz, azt pedig mindig is nagyon komolyan elutasították az MX-5 tervező mérnökei. Ja, hogy akkor tulajdonképpen hangos? Hát, tud az lenni. Hogy zavaró-e? Az attól függ, hogy mikor, hol, milyen fordulaton… De ha ilyen kérdések jutnak eszedbe, akkor nem neked találták ki. Meg egyébként akkor sem, ha magasabb vagy, mint 190 centi. Kíváncsiságból beültettem a teljesen hátratolt bal egyre egy 199 centis, 100 kilós, színizom fickót. Szegény… Azon még együtt röhögtünk, hogy a feje búbja magasabban volt, mint a szélvédőkeret. Akkor viszont már csak mi szórakoztunk jól, amikor kiszállt. Illetve csak próbált, merthogy egyedül nem tudta kihajtogatni magát a kormány mögül. Hát igen, az MX-5 még mindig kicsi.
De még mindig óriási! Élményben. És ár-élmény arányban is (számok a végén). Csak most végre megint jól néz ki, és jobbak a motorjai, mint valaha. A tetőt továbbra is kézzel lehet nyitni-zárni, és még mindig egy-egy mozdulat az egész, akár a vezetőülésből. Ha elkezd esni, akkor hátranyúlunk, és mintha csak a kapucnit rántanánk a fejünkre, előrehúzzuk a vászontetőt, majd zárjuk a reteszt a szélvédőkeretnél. Itt is van egy apró, ám annál lényegesebb módosítás: amint megmozdítjuk a tetőt, egy centivel lejjebb csúsznak az ablakok – már ha fel vannak húzva. Mert - ezek szerint - a fejlesztők is rájöttek, hogy ez a kis részlet nagyon hiányzott az elődökből, teljesen felhúzott ablakoknál ugyanis megfeszült a szerkezet hátsó része, amikor zártuk a reteszt.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [50 kép]

Van más számottevő fejlődés? Nincs, de nem is kell, ebben a műfajban már nincs tovább, ez a legjobb. Ja, hogy kéne még lóerő? Hidd el, hogy nem. A mi G130-asunk is elég ide, a kétezres G160-nál pedig nem kell több. Ráadásul az 1,5-ös még takarékos is. Tudtam, hogy az lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. 6,7 literes átlagot hozott a négyszáz kilométernyi játékos (!) autózás, pályán, országúton és városban. És tényleg az élményre koncentrálva, miért is foglalkoztam volna a spórolással, miután látszott az elején, hogy pörgetve sem akar 7-8 liternél többet kortyolni. Nem kell szélesebb motorválaszték, pont elég ez a kettő. Se több lóerő, se nyomaték, se turbó nem hiányzik, az automataváltó pedig egyenesen nevetséges lenne ide.
Itt vezetni kell, és élvezni azt. Nem a túlméretezett erőtől, és nem a csodásan morgó meg durrogó kipufogóktól. Hogy mitől, azt már elmondtam. És hozzá jön még az, hogy bentről nézve úgy domborodik előttünk a motorháztető két széle, mint egy Stingray-ben, és a belseje is igényes és ötletes. Jó érzés és kényelmes is kikönyökölni az aprócska ablakon, akárcsak a padlóra teljesen lesüllyesztett ülésekben ücsörögni. Azt is kifejezetten szeretem, hogy – hacsak nincs nyitva a teteje – nem beülni, hanem inkább bebújni kell az MX-5-be. Nem a legkényelmesebb mozdulatsor, de ha megvolt, akkor olyan, mintha felvetted volna életed legpasszentosabb görkoriját, ami egyszerre kényelmes és oltári jól fogja a lábadat minden szituációban.
Ja, az ülőlap magassága továbbra sem állítható, de szerintem az alacsonyabbaknak is jó így, ahogy van. Magas növésűeknek nem, erről már volt szó, ez egy méretből adódó sajátosság, ez van. Ezekért nem bántom az MX-5-öt, azért viszont már tényleg jár egy pici feketepont, hogy a kormány helyzete hosszirányban nem állítható. Ezzel együtt én ebben az MX-5-ben is úgy ülök, mintha személy szerint rám szabták volna, akárcsak az elődökben. Nekem minden tökéletes, talán csak némi oldaltámasz hiányzik az ülések lapjáról és támlájáról egyaránt – ahogy az ősökben.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [50 kép]

Az MX-5 továbbra is remek autó, nincs még egy ilyen a piacon. Ha valaki most mégis úgy érezné, hogy de van, akkor az ötletei mellé írja oda az árakat is, és hamar kiderül, hogy igazam van. Hat és fél millióért ennyi élmény, vidámság, vagányság, büszke múlt, minőségi anyagok, kifogástalan összeszerelés, megbízhatóság, ilyen profi motor, váltó, ráadásul mindez remekbeszabott öltözékben. Hol van még egy ilyen? Sehol. Ez a műfaj, így 7 millió alatt valamiért még mindig úgy, ahogy van, az MX-5 felségterülete. Igaz, a kétezres jóval feljebb, 8,1 milliótól érhető el, de nem biztos, hogy érdekelne az erősebb masina. Mert az új modell legnagyobb dobása az, hogy ezúttal a kisebbik motor is bámulatos produkciót nyújt, az előd 1,8-asa langyos víz ehhez képest. Azt csak a kétezressel tudtam igazán szeretni, ezt viszont megvenném az 1,5-össel is.

teszt és fotó: Bancsi Gábor

árak, adatok

2016. szeptember 21. 22:22




KÖZÖSSÉG