március 29.
Auguszta

TV2 Play MŰSORÚJSÁG SZÓRAKOZÁS INFÓPULT KARRIER TV2 AKADÉMIA ÉRTÉKESÍTÉS JELENTKEZZ! RÓLUNK ABOUT US ÜBER UNS
TESZTAUTÓ
Teszt: Honda CR-V 1.6 i-DTEC 4WD
Dupla turbó és 9 fokozat. Hívogató?

Még mai viszonylatban is szokatlanul hamar varrták fel a Honda CR-V ráncait. Mindössze két és fél éve futott az új modell, amikor az idei év elején már kés alá is feküdt. Ráadásul, ez a facelift jóval több volt, mint egy kis morcosítás az arcon, a farrészen, az utastérben, meg néhány új szín és felni a választékba. Persze, ezek is megvoltak, de sokkal tartalmasabb újítások is jöttek a modellfrissítéssel. A legütősebb közülük talán a kilencfokozatú automataváltó, ami meglehetősen nagy előrelépés a márka életében, hiszen a Hondánál hosszú ideig megragadtak az öt fokozatnál. Az pedig manapság már igencsak elavultnak számít, amikor sokan hét-nyolc fokozattal dobálóznak.
Nem társítható mindegyik motorhoz az új szerkezet, csak az erősebbik 1,6-os dízelhez (amely egyébként – sajnos – csak összkerékhajtással választható), ezzel pedig el is értünk a második legnagyobb újításhoz: a duplaturbós, 160 lovas 1,6 i-DTEC motorhoz, amely nyugdíjba küldte a 2,2-es dízelt.

hirdetés
 a facelift nem csak mutatós lett: a 160 lovas 1,6-os dízel és a kilencfokozatú automata is jött vele
FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [56 kép]
a facelift nem csak mutatós lett: a 160 lovas 1,6-os dízel és a kilencfokozatú automata is jött vele

A bemutatón történt első találkozás után most végre alaposabban is próbára tehettük mindkét újítást. A kétliteres (szívó) benzines, józan felszereltségű kivitel után eljött hozzánk a ráncfelvarrott CR-V „kimaxolva” is: felcicomázva, felextrázva, összkerékkel és persze az új, duplaturbós 1,6-os dízellel. Ráadásul kétszer is, egyszer hatsebességes manuális váltóval sötétbarna fényezéssel, másszor pedig az új kilencfokozatú automatával, fehérben.
A műszaki újdonságok közül nézzük először a duplaturbós 1,6-os dízelt, amely 40 lóerővel és 50 Nm-rel nyújt többet, mint a gyengébbik kivitel. 350 Nm és 160 lóerő – mindkettő elképesztően nagy szám egy 1,6-os dízeltől. Szépen is lendíti az 1,6 tonnás autót, kézi váltóval 9,9, az új automatával 10,4 másodpercbe telik a 100-as sprint. Két turbófeltöltő (egy kisebb és egy nagyobb) lélegezteti, a maximális nyomaték mégis csak a szokásos „egyturbós” fordulaton, 2000-en áll elő. Ez azért lehetne valamivel alacsonyabb, de szerencsére a turbólyuk valamivel enyhébb, mint a 120 lovas kivitelnél, ebben is érezhető a kisebbik turbófeltöltő áldásos hatása. De az is, hogy nem számottevően fürgébb a CR-V ezzel a motorral, mint a gyengébbikkel. Hiába, az összkerékhajtás plusz tömeget jelent, és a hajtáslánc ellenállása is nagyobb, mint a sima elsőkerekesé – és persze azt se felejtsük el, hogy az egyturbósban is elég komoly nyomaték rejtőzik (300 Nm). Az automataváltó pedig még tovább nehezíti a dolgát, a gyorsuláson is ront néhány tizedmásodpercet, és a fogyasztást is növeli.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [56 kép]

Hogy mennyivel? Nos, ez elég nehéz kérdés. Nem könnyű megmondani, minek mennyi írható a számlájára. Mennyit visznek el a második turbóval nyert plusz lóerők, mennyit az összkerékhajtás és mennyit az automataváltó. Először is nézzük, honnan indultunk: az elsőkerekes, egyturbós 1,6 i-DTEC 5,3 literes átlagot produkált a teszthéten, amely természetesen városi kilométereket is tartalmazott. Ez bizony barátok közt is ajándék egy ekkora autótól. Nagyjából ugyanilyen körülmények között 7,2 litert evett a manuális, összkerekes, duplaturbós, 160 lovas tesztautónk, ami még mindig nagyon szép adat, de nem csekély, majdnem két liter a növekmény az előzőhöz képest.
Hogy mennyit enne az erősebbik dízel fronthajtással, azt sosem tudjuk meg, legalábbis addig nem, amíg nem teszik elérhetővé ezt a párosítást. Azt viszont tudom, hogy az automata is okoz még egy szabad szemmel látható többletet: fehér autónk ugyanis 7,9 literes eredménnyel zárta a tesztet. Persze, nem rossz ez egy összkerekes, 1,6 tonnás félterepjárótól, de nem tudom szó nélkül hagyni, hogy másfélszer annyi (!), mint a korábban tesztelt elsőkerekes, 120 lovas változat fogyasztása. És: ennyit evett a régi 2,2-es összkerekes dízel is, ami korábbi tesztünk alkalmával 7,6 literes átlaggal zárt. Jóllehet, nem télen és nem automatával, hanem manuális váltóval.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [56 kép]

Mostani, automataváltós tesztautónkat viszont télvíz idején hajtottuk, míg a kézi váltósat ősszel, ez pedig a sok rövidtávú, hidegmotoros városi szakasz miatt releváns különbséget jelentett a használati körülményeket illetően. Úgy tűnik, hogy az 1.6 i-DTEC még a dízelek viszonylatában is elég lassan melegszik, és azt ugyebár nem kell mondani, hogy az üzemi hőmérséklet eléréséig minden motor zabál. Márpedig karácsonykor több napig csak 10-15 perces „járatokat” bonyolítottam a két nagyi és a dédiék háromszögében, a megállók pedig legalább egy óráig tartottak, így ha egy kicsit be is melegedett néha, volt ideje lehűlni szegénynek. Ilyenkor 8,5-9 liter között szóródtak a napi részátlagok, hiába bántam nagyon óvatosan a gázpedállal.
Autópályán, a sebességhatárt betartva 7,4-7,6 literes fogyasztással szembesültünk. Ezzel a testtel és ballonosnak számító gumikkal ez nem rossz. Egy biztos, az új kilencfokozatú automata minden tőle telhetőt megtesz a takarékoskodás érdekében. A bátor fokozatkiosztásnak hála 130-nál kevesebb, mint 2000-en (!) járatja a motort, ami bizony még egy kettőfeles dízelnek is becsületére válna, nemhogy egy 1,6-osnak. A manuális kivitel például kb. 100 km/óránál fordul 2000-et, nagyon hosszú a kilencedik! Érezni is, hogy ennél már nem lehetne alacsonyabb a fordulat autópályán: enyhe emelkedőn azonnal visszavált nyolcadikba, de a legszerényebb gyorsítási szándékra is így reagál a váltó. Kicsit szokatlan, de a számok alapján teljesen érthető.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [56 kép]

Országúton 1500-at forog 90-nél, hetedik vagy nyolcadik fokozatban…, már nem is tudom melyikben. Csak akkor tájékoztat az aktuális fokozatról, ha beleszólunk a melójába a kormány hátulján lévő váltófülekkel, teljesen manuális üzemmód nincs, belenyúlás után hamar visszaveszi az irányítást az automatika. Városban is szemrebbenés nélkül alkalmaz extrém alacsony fordulatot a váltó, 50-60 körüli tempónál általában 1200-1400 között kószál a mutató, de van, hogy épp csak egy hajszállal van 1000 fölött. Ekkor azért már egy kicsit morog az 1,6 i-DTEC, de négyhengeres dízelről lévén szó ez még így is bőven átlag feletti járáskultúrára vall. Az automata egyébként finoman és átlagos gyorsasággal kapcsol, D-ből R-be (vagy fordítva) azonban zavaróan sokat tétovázik, mire meg tudunk indulni vele.
A manuális váltó a legjobbak közül való, egyedül a Mazda egysége szállhat versenybe vele a hasonló árszinten játszó konkurenciából. A kormányzás pontossága a SUV-ok mércéjével bőven elfogadható, az áttételezés megfelelő, a volán fogása pedig kitűnő, akárcsak a rajta lévő gombok működése. A CR-V-t vezetni nagyon kellemes érzés, furcsa mód egyébként a benzines, kézi váltós, elsőkerekes volt a legsimulékonyabb az eddig tesztelt változatok közül. A rugózás kényelmes, a kanyardőlés nem túlzó, de természetesen nagyobb, mint mondjuk egy Civic esetében.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [56 kép]

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »

2016. február 10. 15:40




KÖZÖSSÉG