március 19.
József, Bánk

TV2 Play MŰSORÚJSÁG SZÓRAKOZÁS INFÓPULT KARRIER TV2 AKADÉMIA ÉRTÉKESÍTÉS JELENTKEZZ! RÓLUNK ABOUT US ÜBER UNS
TESZTAUTÓ
Teszt: Ford Mondeo 2.0 SCTi EcoBoost és 2.0 TDCI
Késtél, szépségem!

A Mondeo oltári jól néz ki, ez nem kérdés, és természetesen nem csak a saját véleményemről beszélek. A visszajelzések, a felé forduló tekintetek, az elismerő szavak alapján teljesen egyértelmű: a formaterv telitalálat lett! Hát még akkor mekkorát szólt volna, ha időben, mondjuk 2013 elején érkezett volna. Merthogy – ha valaki még nem tudná – az új Mondeo nem is annyira új, hiszen már 2012-ben bevetésre kész volt. Sőt, be is vetették, csak nem Európában, hanem az USA-ban. De mivel az óperencián túli világ nem csak távoli, hanem a vásárlói szokások is mások arrafelé, más név is kell. Így aztán természetesen nem futhat a számunkra ismerősen csengő Mondeóként ez a szépség, hanem az ott jól bejáratott Fusion „fedőnév” alatt menetel. Az öreg kontinensre azonban valami oknál fogva csak 2014 őszén jutott el a Fusionből lett Mondeo.

hirdetés
FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [39 kép]

De csúszás ide vagy oda, vonzerejéből mit sem vesztett a Ford középkategóriás nagymenője. Dögös, kívánatos és továbbra is elérhető áron kínálja magát. Na de jó is? Nos, igen, jó autó az új Mondeo, de a konkurenciában vannak jobbak is. Például a Passat. Mondhatnánk, hogy a Mondeón érződik az a bő két év, amit az indulással vesztegetett el szegény, de nem erről van szó. Mert bár az autóiparban ma is nagyon gyors a fejlődés, a kritizálható pontokat nem lehet az időre ráfogni. Egyszerűen vannak dolgok, amelyek mellett nem lehet ejnyebejnye nélkül elmenni, ezek miatt nem érezni annyira profinak a Mondeót, mint a kategóriában etalonnak tekinthető, emlegetett német konkurenst. Lássuk hát ezeket az apróságokat!
Az átlag autóvezetőnek talán nem annyira fontos, de a teszt írójaként nem tudom szó nélkül hagyni a kormány érzéketlenségét. Különösen a Focus remek kormányműve ismeretében róható fel a Mondeónak a halott kormány, de az előző modell kormánya sem volt ennyire semmilyen. Már-már kellemetlenül kevés az a visszajelzés, amit az első kerekek felől kapunk, de persze tök jó, hogy ezzel együtt a hajtási befolyások sem érezhetőek. Pedig lett volna minek kitekerni a volánt a kezemből, hiszen erő volt bőven mindkét tesztautónkban, különösen a csúcs benzinesben, de a dízel is elég ütős.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [39 kép]

A kormányra nem, a hátsónkra viszont kapunk némi „visszajelzést” az úttestről, a kisebb göröngyöket vagy gödröket egyértelműen érezni lehet odabent is. Különösen a Titanium felszreltségű benzinesünk 19 colos malomkerekein gurulva, a dízel 18-as gurigáin és ballonosabb abroncsain valamivel jobb volt a rugózási komfort, de 17-es felnikkel (és még magasabb oldalfalú gumikkal) lenne ideális. Azokkal viszont esetlenül mutat ez a hatalmas test, szóval marad a 18 col, ha a szép és a kényelmes közötti optimumot keressük.
És persze nemcsak a sej-hajunkat rázza a futómű, hanem a kasztnit is. Ezt pedig az egész utastér felett elterülő hatalmas üvegtető bosszulja meg a legjobban, mert a gumis perem nem tudja idegesítő nyöszörgés nélkül elviselni az útegyenetlenségeket. Sovány vigasz, hogy ez a probléma hideg időben került előtérbe, melegben és napsütésben szerencsére nem igazán tűnt fel.
Az említett rázósság ellenére azért lágyan hintázni is tud a kasztni, ami nagyon kellemessé teszi az országúton vagy autópályán való utazást, és ezzel együtt egyáltalán nem jelent billegős kanyartulajdonságokat. Sőt, a Mondeóval továbbra is nagyon gyorsan lehet falni az íveket, csak tudja megszokni az ember a túlszervózott és érzéketlen kormányt. Ami a kétezres dízelhez egész jól passzol, de a 240 lovas benzines turbó karakteréhez már nem.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [39 kép]

A dízelt kézi váltóval, a benzinest pedig automatával (csak azzal van) teszteltük. Egyik váltó sem kiemelkedően jó, de nem is kritizálható különösebben. Egyedül talán az automata kicsit túlizgulós programja, de ez sem vészes, mellesleg gyakran találkozni ilyennel máshol is.
A motorok közül a dízel dicsérhető igazán. A legfontosabb, hogy nagyon jól megy, és nagyon jól fogyaszt, egyedül az elindulásnál tapasztalható enyhe gyengélkedést kell szokni egy kicsit. 130-nál alig több mint kétezret fordul, az erő mindig ott ül készenlétben a talpunk alatt, csendes, nyugodt és ha már lendületben vagyunk, akkor ugrásra kész a dízel Mondeo. 180 lóerő, 400 Nm és az 1,6 tonnás tömeg (+ az extrák többletsúlya) mellett barátságosnak mondható a 6,7 literes tesztátlag. Különösebb óvatoskodás nélkül és szinte állandó klímahasználattal hoztuk össze, főleg autópályán, kisebb részben városban. Ráadásul a 8,3 másodperces gyorsulás és a 225 km/órás végsebesség is több mint mutatós.
A nagy turbós benzinesnek viszont inkább csak a teljesítményét lehet ezzel a jelzővel illetni. Jól megy, de nem annyira, mint vártam. A dízelhez képest nem sokkal nagyobb a hátbavágás, mindössze 4 tizeddel jobb, 7,9 szekundum a 0-100 km/órás szintidő. Pedig bőven van erő a motorban, ami még egy ilyen méretes kasztnit is bírna jobban vinni, de a nagy tömeg és az úrias stílusban dolgozó automata rendesen visszafogja a lovakat. Utóbbi egyébként ehhez a motorhoz nem duplakulplungos, és a világ minden kincséért sem rántana egy kicsit sem az utasokon. A lágy kapcsolás abszolút preferenciát élvez, ezért mindig a lehető legkíméletesebben „ereszti ránk” a húzóerőt. Nagyon kedves dolog ez, és tulajdonképpen becsülendő erényként is felfoghatjuk. Csak (szerintem) ha valaki a 240 lovas EcoBoostot választja, az nem bánja, ha kövér gázadásnál érzi is az erejét, sőt, talán még egy kis zabolátlan feelingnek is örülne. Ha az álcázott és háttérből morgó állatra vágyik, ami észrevétlenül, de mégis jól húz, akkor pont a 180 lovas dízelre van szüksége.

FORRÁS: Bancsi Gábor
A galéria megnyitása > [39 kép]

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »

2016. február 10. 16:10




KÖZÖSSÉG