Kollégák, szomszédok, ismerősök közül a legtöbben megdöbbentek, amikor azt mondtam, hogy ez a Juke jobb, mint a múltkori Nismo. A múltkori…: nos, a legtöbb tesztautóról tudnak azok az emberek, akik rendszeresen megfordulnak a környezetemben, de ha Juke-ról van szó, akkor nem csak látják és nézik, hanem mindig kérdeznek is róla. Nem tudom, hogy miért van ez, mert szó se róla, különc egy jószág a Juke, de abból még nem következik egyenesen, hogy ennyire sok embert érdekeljen is. Pedig érdeklődnek, közel négy éve rendületlenül, úgyhogy minden elismerésem a Nissan tervezőinek: a Juke bejött!

KÉPGALÉRIA

Szóval meglepődtek, amikor a „milyen a Juke” kérdésükre az pattant vissza tőlem, hogy jobb, mint múltkor a Nismo. Persze furcsán is hangzik ez, mert a Nismo ugyebár sokkal mutatványosabb, hiszen az a csúcsmodell. Sőt, mivel a Nismo sorozat képviselője, még a Juke-ok táborából is rendesen ki kell tűnnie, ami nem könnyű feladat. Nem mintha hemzsegnének a Juke-ok az utakon, de azért elég nagy az egyedszám és a felbukkanási arány ahhoz képest, hogy a külleme cseppet sem idomul a formatervezés manapság jellemző mainstreamjéhez. Egyszerűbben fogalmazva: átlag szemmel nézve nem szép. Talán ezért is vesszük észre könnyebben, és marad meg jobban az emlékezetünkben ez a fura szerzet. A szokásosnál jobb visszaidézés miatt pedig relatíve gyakoribbnak tűnhet az autó, mint amennyire az valójában. (Ellen)például gondoljunk egy előttünk haladó szürke VW Jettára, amelynek típusa nem is biztos, hogy egyáltalán eljut a tudatunkig, tehát akármennyire jó és népszerű autó – egyébként nagyon is az -, nem tűnik fel, hogy sok van belőle. Pedig sok van.
A Nissan merte vállalni a különcködést, amely mint lehetőség minden gyártó számára adott, csak veszélyes. Mert a merész formával ugyanolyan könnyen pofára is lehet esni, mint nagyot nyerni. Könnyen lehet ugyanis, hogy nem csak a közönség egy része, hanem egésze mondja azt, hogy ronda. (Egyébként egy része tényleg így vélekedik a Juke-ról, ezt kár volna tagadni…) A Juke viszont pofára esett helyett jópofa és szimpatikus, sokan szeretik, akár Nismo, akár nem. Nem mellesleg, nekem jobban tetszett a "nem-Nismo", de bivalyerős változat, amit ez esetben az N-TEC felszereltséggel kaptunk meg.
Ugyanaz az 1,6-os turbófeltöltős, DIG-T nevű motor dolgozott benne, mint a Nismo-ban. A különbség annyi, hogy a Nismo-ban 200, az N-TEC-ben pedig 190 lóerőt teljesít, és forgatónyomatékban is van némi differencia. A Nismo tízzel többet, 240 helyett 250 Nm-t tud, de valamivel szűkebb fordulatszám-tartományban, mint a gyengébbik változat (2400-4800 vs. 2000-5600). Ezen azonban nem múlik sok minden, mindkettő nagyon jó erőben van. Na de miért jobb – szerintem – az N-TEC, mint a korábban tesztelt Nismo? Azért, mert az ára nem 8,4 millió, hanem 6,3 millió forint, és ennyi pénzért ugyanolyan húzóerőt (sőt, két tizeddel jobb 100-as sprintet) kapunk, korrekt felszereltséggel. Egy kicsit azonban csaltam, de tényleg csak egy kicsit, és szinte csak az érzékekkel. Mert korábbi Nismo tesztautónkra tényleg áll mindez, de létezik egy másik Nismo is. Az nem összkerekes és nem az az átkozott CVT váltó van benne, aminek nem is értem mi keresnivalója van egy ilyen ízig-vérig izgága és örömteli autóban. Éppen ezért 900 ezerrel olcsóbb az előbb említett csúcs Nismo-nál, de 7,5 milliós vételárával még mindig jóval drágább DIG-T motoros N-TEC tesztautónknál, egyébként egy hajszálnyival jobban gyorsul, de valószínűleg pont ugyanilyen játékos és élvezetes, mint az itt vizslatott fekete példány.
Ezt a kocsit sokkal nagyobb élmény volt vezetni, mint a CVT váltós Nismo-t, amely bár az összkerék miatt bolond-biztosabb és ügyesebb, de nem annyira virgonc, mint ez. Ebben a kocsiban egy kövérebb gázadásra mocorogni kezd a kormány a kezünkben, és ha valaki szeret egy kicsit megküzdeni a lóerőkkel, annak nagyon tetszik az ilyesmi. Ebben persze szerepe volt a tesztautóra szerelt, viszonylag rossz tapadású négy évszakos gumiknak is, amelyek a téli szezon miatt 17 colos felniken feszültek. Pedig az N-TEC-hez alapból 18-as garnitúra jár, és nem ez az egyetlen elem a listán, amely vagányabbá teszi ezt a Juke-ot. Ha az N-TEC csomagot az itt tesztelt DIG-T motorral választjuk (merthogy egyébként mással is lehet), akkor jár a DIG-T exkluzív csomag. Ez sötétített hátsó- és csomagtér-ablakot, szépen formázott és krómozott kipufogóvéget ad, valamint enélkül nem lenne fényezett az ajtók B-oszlopra eső része és a tükörházak sem. Van még jó néhány cuccunk, a részletek a teszt végén.
Ami nincs: megfelelő helykínálat a hátsó üléseken, kellő méretű nyílást biztosító hátsó ajtók és kompaktok mércéjével átlagosnak mondható csomagtartó sem. Utóbbi 250 literes, de csak a padló alatti közel 50 literes üreggel együtt, ami egyébként összkerékhajtás esetén nem létezik. Az anyagminőség a legtöbb helyen közepes, néhol alacsony színvonalú, könyöktámaszt pedig az N-TEC-hez is csak felárért kapunk.
Cserébe ott van a középkonzolon a korábbi Juke-okból már megismert egérmozi, amely kaméleonhoz hasonlatosan képes megváltoztatni a kinézetét, illetve a funkcióját is. Lehet klímakezelő-felület vagy pedig érdekes információkat szolgáltató adatközpont, amely fogyasztásról, nyomatékról, turbónyomásról vagy az éppen ránk ható erők irányáról és mértékéről tájékoztat. Tök jó, csak kár, hogy rossz helyen van. Legalábbis túl alacsonyan ahhoz, hogy vezetés közben nézegesse a sofőr. Pláne nem egy éles kanyarban, pedig sokszor tényleg kíváncsi lettem volna, hogy egy jó éles hajtűben fordulva mit mutat a G-force. Ha már itt tartunk, nem maradhat említés nélkül, hogy változtathatunk is az autó karakterén, normal, sport vagy eco verzió között kapcsolgathatunk, amelyek a kormányszervo erősségét és a gázpedál érzékenységét befolyásolják. Némi különbség érezhető az egyes beállítások között, de nem ettől élvezetes vezetni a 190 lovas Juke-ot, és persze nem is azért, mert minden irányba elég rossz a kilátás a vezetőülésből. A kellemes perceket az alacsonyan ébredő nyomaték, az ebből adódóan rugalmas és bivalyerős motor, a közvetlen és pontos kormány (bőrrel), a hozzá közel eső, jól kapcsolható váltó, valamint az egészen sportos futómű biztosítja. Utóbbit azonban nem vették annyira feszesre, hogy említésre méltó mértékben rontsa a kényelmet, a hangolás tehát jól sikerült. Az eredmény egy rendkívül fürge és fordulékony járgány, amely sokkal magabiztosabban falja az íveket, mint azt a kiemelt kasztnit látva gondolnánk.
A fogyasztásban nem jeleskedik annyira, de nem is rossz, ne felejtsük el, hogy egy 190 lóerős turbós autóról van szó. Így nem lehet kötekedni a teszten adódott 8,7 literes eredménnyel, amely kétharmad rész városi és egyharmad rész országúti vezetés, illetve inkább virgonckodás után jött ki. Urbánus körülmények között egyébként könnyen iszákossá válik, érdemes vigyázni a gázpedállal, ha nem akarunk 10 literes értékeket látni a kijelzőn. Na de miért venne 190 lovas Juke-ot az, aki folyton a fogyasztással foglalkozik? Ha csak alkalmanként teszi ezt, amikor úgysincs semmi értelme egy jóleső gyorsításnak, de időnként megajándékozza magát annak mámorító érzésével, akkor OK. A hatodik fokozat rövidségéért azonban így is, úgy is feketepont jár, mert teljesen feleslegesen pörög a motor 3300-at 130-nál. Az 1,6 DIG-T 2500-on is elvinné a Juke-ot ezzel a tempóval, gyorsításhoz pedig tessék visszakapcsolni, nem telik sokba – de „különben is”, innen felfelé csak a német Autobahnon szabad fokozni a sebességet.
Mindent egybevetve szerintem ez az optimális verzió a Juke kínálatában, tehát az N-TEC DIG-T. Nem a legolcsóbb, hanem ár-élmény arányban a legjobb. A belépőmodell 2,2 millióval kerül kevesebbe, cirka 100 lóerővel kevesebb van benne, és nyomatékban is jóval szegényesebb, ahogy felszereltségben is. A mi autónkéhoz hasonló („DIG-T exkluzív” komponens nélküli) N-TEC csomagot legolcsóbban 5,1 millióért kaphatunk az erősebbik, 117 lovas 1,6-os szívó motorral társítva, míg a mi turbósunk 6,3 millióba kerül. Ez az élmény ára, jó ellátmánnyal, ennyit talán többeknek megér, a 7,5 illetve 8,4 millióért kínálkozó Nismo vásárlóinak száma viszont már bizonyára egészen alacsony lesz. Mi a helyzet a konkurenciával? Nagyjából az, hogy alig van, igazából csak a Mini Countryman jöhet szóba, de a márka imázsa, pozícionálása és az autó minősége miatt azt sem érzem igazán összehasonlíthatónak a Juke-kal. Szóval továbbra is a Nissan előtt hever a piacnak eme igen keskeny szegmense.

Árak, felszereltség, műszaki adatok

teszt és fotó: Bancsi Gábor