március 29.
Auguszta

TV2 Play MŰSORÚJSÁG SZÓRAKOZÁS INFÓPULT KARRIER TV2 AKADÉMIA ÉRTÉKESÍTÉS JELENTKEZZ! RÓLUNK ABOUT US ÜBER UNS
TESZTAUTÓ
Tele önbizalommal
Seat Leon 1.6 TDI teszt

1998-as debütálása óta a harmadik generációnál tart a Seat Leon. Az első modell nagyon tetszetős volt a maga idejében, de nem is csak akkor, hiszen egy-egy ízléses felnin gördülő Cupra kivitel után még ma is többen megfordulnak az utcán – alkalmanként én is. A jól sikerült forma az autósvilágban nagy respektnek örvendő dizájner, Giorgetto Giugiaro keze munkáját dicséri, amit Walter de Silva sem volt képes überelni 2005-ben, amikor megrajzolta a második generáció vonalait. Nem lett rossz, de kimondottan jó sem. Ez már sosem csavarta el úgy a járókelők fejét, mint az első modell, mellesleg túlságosan hasonlított az Altea-ra és az akkori Toledo-ra.

KÉPGAÉLRIA

A tavaly bemutatott, harmadik sorozat viszont újra kifejezetten csinos lett, egyszerre vagány, egyedi és trendi. Olyan véleményt is hallottam, hogy túl visszafogott, ami bár szerintem nem igaz, de ha valaki mégis így érzi, akkor tudja be annak, hogy házon belül nem illik komoly konkurenciát teremteni a nagy öregnek, a Volkswagen Golfnak. Pedig a szépségversenyen már így is elég haloványan pislákol a Golf a LED-es menetfényével ragyogó Leon mellett, szóval ennél izgalmasabb formaterv szóba se jöhet…


Annál is inkább, hogy a tartalmat illetően nagyjából ugyanazt a profizmust kapjuk a Leonban, amit a Golf nyújt. A kasztnival ellentétben viszont az interiőr jóval szerényebb, mint a VW tesóé. Minden kezelőszerv működése németes precizitást sugároz, szintúgy a műszeregység és az összeszerelés minősége. A műanyagok azonban nem mindenhol olyan puhák, és nem olyan finom tapintású fajtából valók, mint a Golf esetében. Pedig jól jönnének, egyrészt a kellemesebb hangulat megteremtéséhez, másrészt elébe menve a későbbi zörgéseknek, amelyek túlnyomó részét valószínűleg az átlagosnál jóval keményebb rugózás hívja majd életre. A Leon futóművét ugyanis majdnem olyan feszesre hangolták, mint amit korábban a Cuprában tapasztaltunk – hogy ne menjünk messzire egy sportos kivitel példájáért. Cserébe viszont az útfekvése is katonás, amit az átlagosnál közvetlenebb és kommunikatívabb kormányzás egészít ki, a kanyarimádók nagy örömére.


Motorizáltságban viszont nagyon messze voltunk egy Cupra tudásától, ugyanis az 1,6 TDI-t kaptuk ki a hazai forgalmazó tesztparkjából, az pedig nem a sportosságról szól. A gazdaságosságról viszont annál inkább, bár a több alkalommal tesztelt 1,2 TSI és 1,4 TSI benzines rendesen feladja a leckét, hiszen jól húznak és emellett még jól is fogyasztanak. Az elvárás tehát nem kicsi. Nálam ez egy 1,6-os dízel esetében nagyjából úgy néz ki, hogy ha következetesen tartom magamat a normális vezetési stílushoz, akkor legyen szíves, ne nagyon menjen 5 liter fölé az átlag. Ha ez nem sikerül, akkor nem ér annyit az egész (magasabb vételár, rezonációk, csúnya hang, többé-kevésbé kellemetlen járáskultúra, alacsony fordulaton gyengélkedés…), hanem jöjjön inkább az 1,4 TSI olcsóbban, ami tele van élettel, és tulajdonképpen semmilyen kompromisszumot nem kíván.


1,6-os TDI Leonunk viszont még eme kemény elvárásoknak is jól megfelelt. Városban használva, eközben alkalmanként egy-egy rövid gyorsforgalmi szakaszon pihentetve, 4,8 literes átlagot mutatott a fedélzeti számítógép, és ennyit adott a visszatankolás is. Igaz, komolyabb dugók nem jutottak neki, de akkor is szép az eredmény. Persze azok után, amit a Skoda Rapidban és a Seat Toledo-ban produkált az 1.6 TDI, számítottam is a szép számokra.
Ami az érem másik oldalát illeti, ott sem lehet okunk komoly panaszra. Az 1500-2750 fordulatszám-tartományban rendelkezésre álló 250 Nm-es nyomaték egész jól gyorsítja a Leont, alatta és fölötte viszont érezhetően hiányzik egy kis kraft. Talán ha megajándékozták volna a hatfokozatú váltóval, akkor az egymást kisebb lépcsőkkel követő fokozatok árnyalhatnák valamennyire ezt a jelenséget. De sajnos, ahogy a Rapid és a Toledo esetében, itt is ötgangos szerkezet jár az 1,6 TDI-hez. Ezt az adottságot elfogadva, megértve és törekedve a behatárolt lehetőségek okos kihasználására így is jó fogyasztásra bírható az 1,6-os dízel, ahogy azt az eredmények egyértelműen alátámasztják. Ezzel együtt kétségtelen, hogy összességében sokkal élhetőbb konfigurációt teremtene a hatgangos váltó. Az ötödiket persze itt is olyan hosszúra szabták, amennyire csak lehetett, így nem kell tartani attól sem, hogy autópályán feleslegesen sokat pörögne a dízelmotor, 2400-on ketyeg a legális, 130-as tempónál.


A futómű keménységétől eltekintve nem érheti kritika a kényelmet és a praktikumot, talán még annyiban igen, hogy a biztonsági öv magassága nem állítható. A helykínálat bőséges, a hátul is van levegőbeömlő, és jól használható rekeszekből, zsebekből sincs hiány. A 380 literes csomagtartó a kompaktok világában egész jónak számít. Mindeközben persze azt is tudjuk, hogy cirka 200 literrel többet ad a konszernen belül versenyző Skoda Octavia, no de annak nincs is olyan csinos fara, mint a Leon szexi hátsója. Kompaktoknál maradva azonban továbbra is a Golf leginkább elgondolkodtató alternatíva, amely sem vezetési élményben, sem helykínálatban illetve praktikumban nem különbözik a Leontól, de az utastér összességében minőségibb, drágább benyomást kelt.


Szerencsére szép grafikájú, jól használható érintőképernyő a Leonban is van, és a modern vezetéstámogató rendszereket sem vonták meg tőle. Rendelhetünk sávtartó asszisztenst, éberségünkre figyelő berendezést, esőérzékelőt az ablaktörlőhöz, sötétedésérzékelőt a fényszóróhoz, városban decilitereket megspórolni képes start-stop automatikát. Természetesen a hétfokozatú, duplakuplungos (DSG) váltót is választhatunk, akár a mi dízelünkhöz is. Talán pont a Golf felségterületének sértetlensége érdekében az egyelten motor, amihez nem adják, az az 1,4 TSI. A 105 lovas 1,2 TSI-hez és a kétezres TDI-hez viszont társítható, a 180 lovas 1,8 TFSI-vel hajtott FR kivitelhez pedig alapértelmezettként jár a DSG, amely továbbra is a hétköznapi autókhoz elérhető legprofibb váltómű.
Jó szívvel az 1,4 TSI-t ajánlanám a Leon után érdeklődőknek, de az előbbiek értelmében így a DSG-től el kell köszönni. Aki egy kicsit vérmesebbre vágyik, mint a 122 lovas, de az FR-t ereje és főleg 7,5 milliós vételára okán túlzásnak érzi (érthető módon), annak jó megoldást jelent a 140 lovas 1,4 TSI, amely kifejezetten élvezetes autóvá tette a Golfot is, igaz ott DSG-vel együtt próbáltuk.
A választék tehát szép színes, a baj csak az, hogy nem csak az eddig megvillantott 1,8 TFSI FR, hanem a Leon többi változatának ára sem nevezhető kedvezőnek, talán csak a belépőmodellt jelentő, 86 lovas 1.2 TSI Entry 3,9 millióért. Az eggyel magasabb felszereltségi szintre (Reference) lépve viszont már 5 millió a Leon ugyanezzel a motorral, az itt tesztelt 105 lovas TDI-vel pedig 6 millió. Van még két szint felfelé, ahol 6 és 8 millió forint közötti példányokat találunk.


Tesztautónk a harmadik, Style csomagot tudhatta magáénak, amelyhez máris jár 1 millió forint kedvezmény a márka holnapján található konfigurátor szerint, de csak azzal a feltétellel, hogy beikszelünk még néhány tételt. Többek között az intelligens „Full LED” kanyarfényszórót bő 400 ezer (!) forintos felárért, ami megdöbbentően nagy szám egy 5-6 millió forintos kompakt autó listáján. Még akkor is, ha remek megvilágításba helyezi előttünk az utat, és szenzorainak köszönhetően mindig figyel arra, hogy ne vakítsa el a szembejövőket. Leonunk végső ára így 6,3 milliónál állapodik meg. Golfot nem kapni olcsóbban ilyen motorral és szereltséggel, de mást igen. És – mint tudjuk – jó autót nem csak a VW-nél képesek gyártani, így aztán bőven akad hasonlóan sportos karakterű ellenfél, a németektől a franciákon és a koreaiakon át a japánokig. De ha marad a viszonylag drága Leon – és megértem, ha valaki emellett dönt –, akkor dízel helyett javaslom valamelyik benzinest, akár az erősebbik, 105 lóerős 1,2 TSI-t a mi felszereltségünkkel 5,5 millióért, még inkább az 1,4 TSI-t, csak ahhoz rá kell dobni még 300 ezret.

teszt és fotó: Bancsi Gábor
Árak, felszereltség

2014. február 17. 20:29




KÖZÖSSÉG