Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a kétezres dízel Orlando remek vétel lehet a nagycsaládosoknak. Nincs más szereplő a piacon, amelyik 5,7 millió forintért adna hétszemélyes dízel autót, ráadásul nem „donwsized” fajtát, hanem „rendes” kétlitereset. Olyat, ami nagyon erős, és közben – természetesen – szerényen fogyaszt. Még a Renault és a Citroen kínálatában sem találni ilyet, pedig mindkét márkánál állandó jelleggel találkozhatunk akciókkal – többnyire elég jókkal.

GALÉRIA

A downsizing elől a GM sem zárkózik el, de a dízelek terén egyelőre nem mentek két liter alá a Chevrolet Orlando kínálatában. Előbb-utóbb valószínűleg itt is „regisztrál” majd a cégcsoport új 1,6 gázolajosa, amely a jelenlegi 1,7-est és a kétezres dízel gyengébb változatát váltja. A benzines szekcióban azonban már régóta hódít az 1,4-es turbómotor (sőt, lassan már jön is az új a helyébe), amit a kicsitől a nagy kasztniig univerzális erőforrásként használnak a GM-nél. Ráadásul a nagy vasakban is bizonyítja rátermettségét. Volt már szerencsénk hozzá Zafirában, és most az Orlando alatt is kipróbáltuk. Csalódás nem ért, ugyanaz történt, mint a Zafira esetében: jól fogyasztott és jól is ment vele az autó.

Sőt, ennyi 1,4 turbó GM modell tesztelése után kezdem azt hinni, hogy ez a motor még jobban is érzi magát a nagyobb terhek alatt, mint mondjuk az átlagos termetű kompakt modellekben. Jelenlegi Chevrolet Orlando-nkban és korábban az Opel Zafirában is megelégedett 7,8 liter benzinnel, míg például az egyértelműen kisebb össztömegű Cruze SW-ben 9 litert kért. Szinte azonos körülmények között használtuk, nagyrészt város, kisebb arányban pihentető gyorsforgalmi utak. 140 lóerőért, 200 Nm-es nyomatékért és ezen erő könnyű kihasználhatóságáért persze még ez sem sok, ráadásul országúton jóval kevesebbel (kb. 6,5 literrel) számolhatunk. Autópályán már nem, legalábbis a nagytestű Orlando esetében nem. Ott visszatér a városi étvágyra a fogyasztásmérő, de még mindig nem panaszkodhatunk 8 literre egy ekkora autóban ülve.

Talán lehetne egy kicsit kevesebb, ha a hatodik fokozatot hosszabbra állítják be. Úgy tűnik, hogy a 2000-es fordulattól csúcserőben lévő motornak nem kellene 3200-as fordulat a 130-as tempóhoz, de még az onnan való gyorsításhoz sem (ami már szabálytalan is lenne, mint tudjuk). Átlagosan 1,5-2 literrel kalkulálhatunk kevesebbel, ha a kétezres dízel modellt választjuk, amely egyébként csak 300 ezer forinttal drágább.
Jó a turbós benzines, a teszten minden igényt kielégített, rugalmassága kiemelkedő, amire itt nagy szükség van, az Orlando esetében mégis a kétezres dízel felé húz a szívem, pedig általában a „benzinszag után megyek”. Egyrészt nagyon kicsi az árkülönbség, amiért cserébe még kedvezőbb fogyasztást, és még jobb gyorsulást kapunk. Mindazonáltal, ha valaki retteg a magasabb futásteljesítménynél várható nagyobb javítási költségektől, vagy szimplán kirázza a hideg a négyhengeres dízel kerregésétől, és nem csodálom, ha így van, akkor nem tudok komolyabb érvet felhozni a 1,4 turbós benzines ellen.

Motor, váltó, futómű, kormányzás rendben, mind olyan, amilyennek lennie kell. Kapcsolók, kezelhetőség, parkolóban való manőverezhetőség, kilátás, tükrök képe terén szintén nincs kifogásolnivaló (ilyen lapát-tükrökkel nem is csoda). Marad a helykínálat és a praktikum szempontja, amely egy ilyen autónál kiemelkedő jelentőséggel bír, és az Orlando ezekben is jeleskedik.

Először is alapértelmezetten hétszemélyes, tehát a két leghátsó ülés nem felárért jön, hanem benne van, ha kell, ha nem. Egyébként egy még nagyobb csomagtérért lehet, hogy feladnám a két plusz-ülést, mert így elég kicsi a raktér belmagassága, főleg az érthetetlenül alacsonyra került kalaptartó-roló hatalmas tokja alatt. A csomagtartó űrtartalma egyébként ezzel együtt is jó nagy, a leghátsó ülések kényelme pedig a kategóriában kiemelkedő, és nem csak 160 centiig kínálnak emberhez méltó utazási komfortot. A középső üléssor szintén kényelmes, egy picit talán lehetne hosszabb a lábtér, de akkor nem maradna elég a leghátsóknak.

Odabent mindenre az érvényes, ami a korábban tesztelt dízel Orlando esetében, tehát minden rendben van.
Nagyon is rendben van. Nem csak az utastér, hanem az egész kocsi. Eltekintve attól, hogy a külső formaterv nem lett éppen telitaláltat (főleg hátulról), minden tekintetben megéri az árát az Orlando. Azt az 5,5 millió forintot, amit kérnek érte a hatlépcsős felszereltségi lista negyedik szintjén. Eggyel feljebb (LTZ) még mindig csak 5,6 milliónál tartunk, és 200 ezerért rendelhető hozzá navigáció is. Egyébként ez az első szint, ahol ez elérhető, és a legfelső összeállítás sem tartalmazza alapértelmezettként. Ha nem lenne elég kedvező így az Oralndo, mostanában megfejelik az egészet még némi kedvezménnyel.

teszt és fotó: Bancsi Gábor

Árak, adatok