Vagányabb a kombi

Volvo V60 D5 Geartronic teszt

teszt és fotó: Bancsi Gábor

Van úgy, hogy vagányabb a kombi, mint a négyajtós. Ilyen a V60 is. Nem sokkal praktikusabb mint az S60, de van az a vásárlóközönség, ahol ez nem is annyira fontos. A trendi, sportos, dögös autó viszont nagyon is az, és ha ezt pont a kombi testesíti meg inkább, akkor miért ne lehetne egyszer az a nyerő? De sajnos nem gondolhatjuk komolyan, hogy a V60 eladásai felülmúlják az S60-ét. Nem is annyira a 400 ezer forintos felára miatt, mert az a tízmilliós lélektani határt átlépve már nem annyira csípős, mint egy feleekkora összegnél. Sokkal inkább a hazai vásárlói szokások, no meg a kombikkal szemben tapasztalható ellenérzések gátolják majd meg abban, hogy átvegye a vezetést. Pedig kombisága ellenére sokkal harmonikusabb a vonalvezetése, mint a kicsit elszabott hátsójú S60-asnak. Persze nem csak ebben jobb a V60, mert kombik között ugyan nem dicsekedhet csomagterével, de mégiscsak nagyobb, és sokkal könnyebben pakolható a csinos kis puttony, mint a négyajtós tesó szűkös bejáratú, alsó-közép méretű poggyásztere (380 l).

KÉPGALÉRIA

A kombi hátsója 430 liternyi cuccot képes befogadni alapállapotban, cserébe viszont nagyon formás kívülről! Ezen kívül – ahogy a márkától megszokhattuk – a V60 is olyan gondossággal kezeli a csomagokat, mint az utasokat. Igényes kárpitozáson csücsül a szállítmány, könnyen kezelhető roló takarja el az illetéktelen szemek elől, és ennek tokjából húzható ki az a háló is, amely az övvonal fölé tornyosuló szállítmány utastérbe zúdulását hivatott meggátolni. A kisebb táskák elvándorlását és a bávásárló-szatyrok kiborulását a korábbi modellekben megismert, padlóból felhajtható megoldás akadályozza meg, ha pedig sok apró holmit szállítunk, hálóval érdemes leszorítanunk őket. Természetesen kis akasztók is vannak, illetve a padló alatt néhány rekesz, pótkeréknek viszont sajnos nem jutott hely az áramvonalas farrészben, helyette csak abroncsjavító szettet kapunk.
Hiába, ha a tervezők igazán vigyázni akarnak egy kombi vonalaira, annak ára van. De nem csak a „csomagok érdekei” sérülnek a dizájn miatt, hanem a vezetőé is, amikor parkolás közben a leghátsó ablakokon szeretne kikukucskálni. Azokon, amelyek egészen kicsire zsugorodtak az erősen emelkedő övvonal és a szintén vadul lejtő felső ablakvonal szorításában. És mivel Volvóban ülünk, a C-oszlopok is oltári vaskosak, melyek szinte teljesen kitakarják a kis ablakokat, és a hátsó szélvédő sem éppen panorámás. Oda se neki! Egyrészt ablak nélküli furgonnal is lehet tolatni, másrészt a V60-ban precíz parkolóradar és tolatókamera segít, amelynek ráadásul egy gombnyomással rá is nagyíthatunk a látképére – nehéz elhibázni.
Különben is, ezeknél az apróságoknál sokkal fontosabb a vezetés élménye, valamint az a kényeztetés és odafigyelés, amivel az S60/V60 páros minden nap megajándékozza vezetőjét. Már ha vesz hozzá az illető elég lóerőt és nyomatékot is, mert az 1.6 DRIVe kormánya mögött ücsörögni nem olyan örömteli elfoglaltság, mint a mi 205 lóerővel (újabban már 215) és 420 Nm-rel megáldott D5-ösünk bal egyes pozíciójában széles mosollyal nyomni a gázt. A kis dízelnek persze szebb a fogyasztása, de én boldog lennék azzal a 8,5 literes átlaggal is, amit ebben a V60-asban mértem a sok-sok autópályával megtöltött tesztúton – nem kevés városi forgalommal fűszerezve.
A számokban 7,9 másodperces gyorsulással és 230 km/órás végsebességgel jellemezhető erő a valóságban még többnek is érződik, pedig az automataváltó nem a legprofibb a mezőnyben, manuálissal jobban szeretném. A duplakuplungos Poweshift a D5-höz nem, csak a valamivel gyengébb D3-hoz társítható. A D5-höz viszont rendelhetünk összkerékhajtást, több mint 600 ezer forintért, és sajnos csak az egyébként félmillió forintos „alap” automatával együtt. Ilyen feltételek mellett azt hiszem inkább kézi váltóval, összkerék nélkül vennék egy olcsóbb V60-ast. És lehet, hogy nem is D5-ös motorral, hanem D3-assal, hiszen az is ugyanez a szerkezet, egy kicsit gyengébbre hangolva. Az öthengeres dízelnek a D3-asban is ugyanilyen szép orgánuma van, ami szerintem nagyon szerethető, és pont ezért nem zavar, hogy magasabb fordulaton egy kicsit hangosabb, mint más prémiumautók gázolajosai. Sőt, még azt is csípem, hogy egy kicsit jobban lehet érezni a rezonanciáját, mint a konkurencia legtöbb négynél több hengeres dízelmotorjánál.
Ennek ellenére hosszú távú utazásnál csendes és nyugodt az utastér, nagyon kényelmesek az ülések (85 ezerért hátul is fűthetőek), kellemes tapintásúak és jó illatúak az anyagok és még a zene is kitűnő.

A helykínálattal viszont nem áll jól a V60, hiába nagy kívülről, belülről az egy kategóriával kisebb autók méretét idézi. Sovány vigasz, de cserébe legalább jó vaskos ajtók és oszlopok vesznek körül, amelyek nem csak a biztonságérzetünket növelik, hanem valóban sokkal biztonságosabbá is teszik az autót.
Testi épségünket számos asszisztens is őrzi, ilyen a holttérfigyelő, az adaptív sebességtartó, a ráfutásgátló vagy a fáradtságra figyelmeztető robotkollegina. Sőt, az S60-V60 párosban még az elénk lépő gyalogost is képes észlelni egy kamera, amelynek parancsára szükség esetén az autó magától beleáll a fékbe. (A kisokosok működéséről részletesen – egy korábbi S60 tesztben.)
Mibe kerül mindez? Alapkivitelben 10,6 millió, az itt tesztelt Summum változat 12,3 millió, amely a hozzáadott extrákkal jóval feljebb kúszik, és 15,3 milliónál áll meg. Hogy miként lehet a Volvo-nál ilyen szép summáért extrákat gyűjtögetni az eleve jól felszerelt Summumhoz? Aki kíváncsi, járjon utána a márka honlapján!

MŰSZAKI ADATOK
Motor: soros öthengeres turbódízel
Hengerűrtartalom: 2400 cm3
Teljesítmény: 205 LE/ 4000 /perc
Nyomaték: 420 Nm/ 1500 /perc
Saját tömeg: 1688 kg
Csomagtér: 430 l
Végsebesség: 230 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h: 7,9 mp
Fogyasztás (vegyes): 7,8 l/100 km
Tesztfogyasztás (autópálya és város): 8,5 l/100 km
Listaár (V60 D5 Summum): 12.340.000 Ft