Nem csak nyugodtan, szépen…

Mazda3 MPS teszt

Annak idején, amikor a Mazda6 MPS többünket is elvarázsolt a japán kifinomultsággal előadott erőfitogtatással, igazi renitensnek számított a kistesó, amely később került fel a márka modellpalettájára. Vadabbnak, zabolátlanabbnak érződött, és tulajdonképpen az is volt. Ez nem csak a könnyebb kasztninak tudható be, hanem annak is, hogy a 260 lóerő nem négy keréken, hanem kettőn landol. Ráadásul az elsőkön, pedig ekkora erőnél már érdemesebb hátsókerék-hajtást alkalmazni. De hogy is tehetnék meg ezt egy kompakt modellben, aminek minden más típusában az első kerekek hajtanak? Nem lehet fejleszteni és beépíteni egy komplett új hajtásláncot, legalábbis nem éri meg. A BMW 1-esen és a Mercedes CLC-n kívül az alsó-középben senki nem használ hátsó hajtást. Ezen kívül a Ford Focus RS-ben is szépen megoldották a fronthajtást a 3 MPS-hez képest nagyobb erővel (305 LE).

És itt is jobban sikerült, mint az elődben. Pedig a motor maradt ugyanaz. 2,3 literes, négyhengeres turbómotor. A teljesítmény- és nyomatékmaximum ugyanolyan fordulaton jön, mint régen. 3000-en van 380 Nm-ünk, ami az előző modellben kövér padlógázos elindulásnál addig pattogtatta a hajtott kerekeket, amíg a vezető le nem szállt a gázról. Rossz volt hallgatni a felpattanó kerekek csattogását, ami természetesen a csapágyaknak sem tett jót. Persze tükörsima és csontszáraz aszfalton megúszhattuk ezt, de egy pici illesztésre ráfutva máris jött a tak-tak-tak… Az új Mazda3 MPS-ból szerencsére kiölték ezt a viselkedést, és csöndesen ugyan, de kulturáltabb stílusban élvezhetjük a szédítő gyorsulást és kanyargást.

A folytatásért kattanj rá a képre!

teszt és fotó: Bancsi Gábor