Luxus-kisbusz

Ford Galaxy 2.0 TDCi Ghia Powershift teszt

Nem csak utazni jó benne, de vezetni sem unalmas a Ford hétszemélyes egyterűjét. Öt utassal egy bicikli is elfér hátul, és kevesebb mint 8 litert fogyaszt, de az ára túllépi a 10 milliót

teszt és fotó: Bancsi Gábor

Ma már nem csak a Renault Espace vagy a Mitsubishi Grandis jelenti a vagány és jóvágású nagy egyterűt. A kategória többi versenyzője is egyre mutatósabb és sportosabb külsőt kap, bár sokuk még így is elég unalmas. De nem a ráncfelvarrott Ford Galaxy! Nem csak vonalai próbálják feledtetni, hogy egy böhöm nagy, puttonyos járgányról van szó, hanem furcsa módon vezetni is egészen üdítő élmény. Persze, magasra húzott övvonallal és alacsonyra zsugorított ablakokkal még dögösebben nézne ki, csak akkor nem lenne olyan jó utazni benne. Merthogy így bármelyik ülésről szép nagy üvegfelületeken át nézelődhetünk, és a vezetőnek sem utolsó szempont, ha jól kilát a kormány mögül. Szűk helyeken való manőverezéskor sokat számít, hogy oldalra és hátra tekintve is csekély a kitakart területet, és a tükrök holttere is kicsi. Mindezt tolatókamerával és első-hátsó parkoló-radarral kiegészítve szinte lehetetlen hibázni parkoláskor.

KÉPGALÉRIA

A helykínálat és az ülések variálhatósága kitűnő. Érdemes kiemelni, hogy a jobb első ülést majdnem teljesen előrehúzva is kényelmes a lábtér egy 180 centis embernek. Mögötte utazhat egy 190 centis forma úgy, hogy ülését nem tolja teljesen hátra, így aztán még a harmadik üléssorban helyet foglalónak sem lesz rossz dolga (kivéve a beszállást, a kiszállásról nem is beszélve). Hosszában tehát bőven van hely, a szélesség és magasság pedig nem is kérdés egy ekkora kasztniban. Tesztautónkban a leghátsó utasoknak is jár napfényroló, párnázott könyöktámasz, pohártartó és levegőbefúvó. Ha viszont ők nincsenek, és üléseiket a padlóba süllyeszthetjük, oltári nagy csomagtartót kapunk. Egy kirándulás alkalmával temérdek poggyászunk mellé sikerült egy mountain bike-ot is betennünk, ráadásul állítva (picit megdöntve), a kormányt és a kerekeket a helyükön hagyva. Mindezt nem úgy, hogy a középső üléseken nyomorogni kellet volna, sőt, még így is keresztbetett lábakkal ücsöröghettünk a bőröndrengetegbe ágyazott bicikli előtt.
Az igazán meglepő viszont az, hogy egy ekkora autóban nem csak utazni jó, hanem vezetni is könnyed érzés. Ehhez persze jó motor is kell, ami esetünkben a kétezres dízel gyengébbik, 140 lovas változata. 320 Nm-es nyomatékának köszönhetően azonban ez is bőven elég, három utassal és dugig pakolt poggyásztérrel nagyon jól húzott, de hét személlyel megterhelve sem érződött kevésnek, hanem épp elegendőnek.
A futómű a legtöbb úthibát simára vasalja, amihez persze a nagy testtömeg is hozzájárul, de egyébként a Galaxy nem is olyan „súlyos”, mint gondolnánk: üresen 1630 kilót nyom. Billegés persze van rendesen, de ezt inkább csak akkor érezni ha hirtelen mozdulatokat teszünk az egyébként pontos kormánnyal.

Mivel tavalytól ehhez a modellhez is rendelhető a Ford duplakuplungos automatája (Powershift), természetesen a tesztautó is ezt kapta. Sajnos azonban nem olyan gyors, mint például a C30-as Volvóban, és a váltási programja is más. Ez nem véletlen, a nagy tömeg miatt szándékosan hangolták másképp, de szerintem néhol túlzásba estek. Sokszor feleslegesen sokáig forgatja a motort, mire végre hajlandó feljebb kapcsolni, viszont kézzel ösztökélve az elváltásra könnyen áteshetünk a ló túloldalára. Mert „belülről fakadó” pörgetős természetének ellenére akár olyan korai felkapcsolást is megenged, hogy a fordulat kb. 1100-1200-ra esik le, ezt pedig már hármasban is csak igen egyértelmű morgással veszi tudomásul a motor. Így legalább megértjük, hogy ehhez az autóhoz tényleg pörgetősebbre kellett hangolni a Powershiftet, pont emiatt, csak talán nem ennyire. Összességében még így is jobb, mint egy sima automata. Az persze más kérdés, hogy én nemcsak a 600 ezres felárat nem fizetném ki érte, hanem eszembe sem jutna automatát választani, és inkább gázolajra vagy néhány hasznos extrafelszerelésre költeném azt a hatszáz rugót.
Például a 420 ezer forintért kínált érintőképernyős navigációt és hifiberendezést USB csatlkozóval, mellé 70 ezerért egy utazócsomagot, amely tartalmazza a napfényrolót a második és harmadik üléssorban, csomagtér-rolót, határoló hálót és hűthető kesztyűtartót. Az első ülések fejtámlájába épített kistévék a vezeték nélküli fejhallgatókkal, távirányítóval és az anyósülés alatti DVD lejátszóval sajnos nem férnek bele az automatán megspórolt keretbe, mert ez 700 ezer forintba kerül. Kétségtelen, hogy nagyon jól jön, ha gyerekekkel utazunk, csak legyen rá pénze apucinak. 390 ezerért ütközés elkerülő rendszerrel ellátott adaptív sebességtartót is kaphatunk, a sima tempomat viszont része a Ghia csomagnak.
A tetősíneken terpeszkedő hatalmas kereszttartók megérik a 35 ezres felárat, de ha épp nincs rájuk szükség, érdemes az elsőt is hátratolni, szépen hozzápasszítva a hátsóhoz, különben már országúti tempónál hangosan süvít rajta a menetszél. Ehhez persze egy pici kulccsal ki kell oldani a reteszt mindkét oldalon, majd hátul újra rögzíteni, de gondosan, nehogy menet közben lerepüljön a nagy heveder. Nem mondom, hogy egyszerű, sőt, kifejezetten macerás, de megéri, mert valószínűleg a fogyasztást is rontja, ha elől marad.
Pedig még egy fél literrel is kár elrondítani azokat a szép számokat, amelyeket a fogyasztásmérőn olvashatunk. Autópályán 7,5 litert mértünk, városban pedig néhány decivel még kevesebbet is. 8-9 liter gázolajért már kövér gázzal indulhatunk minden lámpánál, a sztrádán pedig jó esélyt adhatunk magunknak, hogy a használati díj mellé egy százezres borravalót is otthagyjunk.

A korábban említett borsos árú extrák nélkül is nagyon jó autó a Galaxy, főleg Ghia felszereltséggel. Az anyagok mindenhol kifogástalan minőségűek és az összeszerelés is jó. Bár utóbbi állítás csak akkor állja meg a helyét – legalábbis tesztautónk esetében –, ha elképzeljük, hogy nincs az utastér fölött végighúzódó rekeszsor, mert azok folyton kinyíltak, pedig még csak nem is voltak megpakolva..
A Ghia szinthez elérhető dízelek közül ez a leggyengébb, van egy erősebb, 163 lovas, szintén kétezres, illetve egy 2,2-es 200 lóerővel. Manuális váltóval és Ghia változatban ezek rendre 10, 10,3 és 10,7 millióba kerülnek. A Trend alapfelszereltséghez kínálkozik 1,6 literes TDCI is, de az ide biztos, hogy kevés, ráadásul az is 8,9 millió. 8,7 millióért van szintén 1,6-os, de benzines, ráadásul turbóval (EcoBoost), de nem hiszem, hogy egy jól felfújt kisbenzines való ebbe az autóba. Ugyanez az érzésem a kétliteres, 203 lovas EcoBoosttal kapcsolatban is, bár bizonyára nagyon jól megy. Én a 200 lovas 2.2 TDCI-t választanám, amit Ghia vagy Titanium szinttel lehet rendelni.