Csak úgy szimplán: jó
Toyota Verso 1.8 Valvematic Multidrive S teszt
teszt és fotó: Bancsi Gábor
Egy efféle autónál nem az elragadó dizájn, a divathajhászás, az élvezetes vezetés vagy a státuszhoz, életstílushoz kötődő szimbolikus tartalom a fontos. Sokkal inkább az, hogy a lehető legjobban teljesítse azokat a kivétel nélkül praktikus elvárásokat, amelyeket egy háromgyermekes család támaszthat a mindennap használatos autójával szemben. A Verso pontosan ennek az elvárásnak felel meg, nem is akárhogy, de az ínyenc elvárásokkal mit sem törődik. Emellett persze apunak lehet egy másik kocsija is, a szíve csücske, például egy patinás roadster, amivel hétvégenként csap egy kört. De a családi autó az legyen vérbeli családi! Egy használati tárgy, semmi több, az viszont profin. Tehát maradjunk a széles spektrumú használhatóság vezérfonalán a Verso vizslatásakor!
Annál is inkább, hogy ez az autó lett a Toyota egyetlen egyterűje. Ezt az is jelzi, hogy korábban a Verso csak egy második keresztnév volt a Yaris, a Corolla vagy az Avensis típusnevek kíséretében, most viszont jóval egyszerűbb a helyzet, hiszen Toyota Verso-ról beszélünk. Nem társíthatjuk se a Corollához, se az abból lett Aurishoz, sem az Avensishez. Akkor mik a közvetlen versenytársai a piacon – merülhet fel jogosan a kérdés. Azt hiszem, hogy az Opel Zafiráról azonosítható legjobban a keresett csapat, és máris eszünkbe kell jusson a Renault Grand Scenic, amelynek egyébként szintén egyszerűsödött a neve, elhagyva a Mégane középső tagot. De persze ott van még a Mazda5 vagy a Citroen C4 Picasso is a riválisok között.
A két francia tud némi színességet varázsolni az egyterűs létbe, az említett japán bratyó még a sportosságot is odacsempészi, a mi Versónk viszont nem izgalmas és nem is sportos, de minőségben ő a legjobb! Az igazán jót viszont általában nem osztják kedvező áron – így ezt sem.
Még nem érkezett hozzászólás