A ruha teszi…

…a Nissan Pathfindert luxusterepjáróvá, a Navarát pedig munkaautóvá. Merthogy a kasztnin és az utastéren kívül szinte minden ugyanolyan, mégis két különböző karakterről van szó

teszt és fotó: Bancsi Gábor

A Navara munkaautó, míg a Pathfinder luxusterepjáró, legalábbis illik rá ez a sokak által használt kifejezés. Nemrég mindkettejük külsején sminkelt egy kicsit a Nissan, de ennél sokkal fontosabb, hogy egy új motor is felkerült a palettára. Eltekintve a Pathfinderhez rövid ideig kapható, négyliteres V6-os benzinestől, eddig mindkét modell kínálatában csak a kettőfeles, négyhengeres dízel szerepelt. Jól is viszi a bőven kéttonnás járgányokat, főleg a 190 lóerős kivitelben, és nem is torkos, nagy hibája viszont a traktorra emlékeztető hang, ami a Navara karakteréhez még talán passzol is, de a Pathfinderhez társítandó luxushangulatot tönkreteszi.

KÉPGALÉRIA

Nemrég viszont egy háromliteres, V6-os dízelt is beállítottak a sorba, amelynek már kifejezetten jó hangja van – mint általában a hathengereseknek -, bivalyerős (231 LE 550 Nm) és a ráaggatott teherhez mérten jól is fogyaszt. A Navarához is kapható, bár igazából a Pathfindernek volt rá szüksége, hiszen a röfögős dízelre azok sem buknak, akik kevesebbet (bár még így is szép summát) kívánnak költeni egy terepjáróra, mint amennyit a BMW, az Audi vagy a Mercedes szalonban kéne otthagyni. A kevesebb egyébként csak a kettőfeles Pathfinderre igaz, mert a háromezresért már 16,8 milliót kérnek, többet, mint a szintén háromezres dízel BMW X5-ért vagy Mercedes ML-ért! Na persze az óriás Nissan opciós listáján nem is szerepel annyi tétel, mint a példaként említett két német esetében, mert míg a Pathfinderhez 1,2 milliónyi feláras cuccot tudunk összegyűjteni, a németeknél ez szokás szerint ennek többszöröse, megfejelve azzal, hogy az alapárért sem ugyanaz jár.

De ha már itt tartunk, a konkurenciát nem is az X5, Q7, ML, GL által uralt ligában kell keresnünk, hanem sokkal inkább a Toyota Land Cruiser (ami mellesleg olcsóbb is) vagy a Land Rover félék táborában. Azok között, amiket akár saját szemünkkel, akár felvételen, de tényleg láthattunk már kemény terepen evickélni. Valódi terepen, sárban dagonyázni, nem pedig aszfalton vagy murvás parkolóban feszíteni egy húszcolos, ultraperes garnitúrán. Mert evidens, hogy terepen nem lehet a manapság nagyon divatos, de már egy átlagos földúton is hendikepet jelentő, alacsony oldalfalú gumikkal boldogulni. Ugyanez a helyzet a kerékjáratok öblösségével is, amiben nem csak a kerekeknek kell tudni elfordulni, hanem adott esetben egy vastag réteg sárlerakódásnak is el kell férni körülöttük. A hasmagasságról és az alulról sérülékeny szerelvények védelméről ne is beszéljünk, és az is illúzió, hogy a kézzel kapcsolható differenciálzárat, a felezőt illetve a fixre zárható hajtáselosztást helyettesíteni tudná egy szuper-intelligens összkerékhajtás-vezérlő elektronika. Ilyen persze a Pathfinderben is van, és a legtöbbször erre hagyatkozva érdemes használni az autót, de a vezető meghatározhatja, hogy terepen a központi agy döntésére bízza-e a magát, vagy biztos, ami biztos alapon inkább hajtson mindig mind a négy kerék! Meredek emelkedőkön vagy nagy sárban a felező is hasznos, amit egy gombnyomással bekapcsolhatunk, akárcsak az állandó arányú összkerékhajtást.

A Navara rendszere ennél annyival komolyabb, hogy abban nem csak az első és hátsó tengelyek közötti differenciálművet lehet fixre zárni, hanem a két hátsó kerék közöttit is. Akinek volt már (bal)szerencséje egy jó kis elakadáshoz, az tudhatja, hogy ez utóbbi milyen nagy segítséget jelent. Nem kérdés, hogy az elnyűhetetlenséget sugárzó Navara könnyebben átmegy az off-road vizsgán, mint a Pathfinder, de kell is a plusz tudás, hiszen neki még alkalomadtán egy sokmázsás rakományt is át kell cipelni árkon-bokron. Viszont nem csak a Navara alvázas felépítmény, hanem a Pathdfinder is, így őt sem kell annyira féltenünk terepen, mint mondjuk egy Q7-est.
A melós tesó merev tengelyeit viszont a Pathfinderben elől és hátul is független felfüggesztésekre cserélték, ezért sokkal komfortosabb utazni benne. A Navara dobálós, rázós hátsója vállalhatatlan volna egy olyan autóban, ami afféle luxusterepjáró akar lenni, viszont kötelező elviselni a platósban, máskülönben nem lenne megfelelő a teherbírása. Itt a hátsó utasok a pick-upokból ismerős rövidke ülőlapon zötykölődnek, a magasan lévő padló miatt felhúzott térdekkel, és a meredek támlák miatt katonás tartásban.
A Pathfinderben viszont hét ember utazhat, hála a csomagtér padlójából felhajtogatható két plusz ülésnek. Ezek viszont – szokás szerint – nem langalétáknak készültek, hiába a gigantikus kasztni, a helyzet nem jobb, mint más hasonló megoldásoknál, legfeljebb a váll- és fejtér tágasabb valamivel. Sajnos a középső üléssor kényelmét se mondhatjuk hibátlannak: a lábtér lehetne hosszabb, és sajnos a Navaránál feltűnő, padlóhoz közeli üléshelyzet okozta kellemetlenséget nem sikerült teljesen eltüntetni. Hiába, az alváz helyigényes dolog, úgyhogy itt is egy kicsit felhúzott combokkal ülnek a 160 centinél magasabbak. Cserébe külön szabályozhatják a hőmérsékletet (nem oldalanként, de az elsőktől függetlenül), a furfangos levegőbeömlőket a tetőkárpitba ágyazva találják, és a tervezők harmadik sornak is adtak két szellőzőnyílást. Az első két bőrfotel nagyon kényelmes, fűthetőek, elektromosan mozgathatóak, és középen szép nagy képernyőn böngészhetjük a navigációt, a fedélzeti számítógépet valamint a tolatókamera színes képét is.
A csomagtér hét utassal csak 190 literes, de ha elég öt ülés, akkor 515 liternyi poggyászteret nyerünk. (Még nagyobb volna, ha nem lennének a padlóba hajtogatva azok a fránya plusz ülések…) Szükség esetén viszont a középső sor üléseit is eltávolíthatjuk, így már majdnem 2,1 köbméternyi rakományt szuszakolhatunk be a Pathfinderbe. Utóbbi esetben sokat segít az is, hogy a hátsó oldalajtók nagyon tágra nyílnak, 5 fok híján derékszögig hajthatók ki. A hátsó szélvédő külön is nyitható, így akkor is hozzáférünk a csomagtérhez, ha közel tolattunk egy falhoz. Mivel azonban szép magasan húzódik az autó övvonala, ilyenkor combközéptől egészen mellkasig összekoszoljuk magunkat, hacsak nem kristálytiszta a farrész, ami kombi felépítménynél ugyebár nagyon ritka. Nem szerencsés továbbá, hogy a csomagtér-rolót baromi nehéz visszatenni a helyére, ha egyszer már lebontottuk.

Pathfinderünkkel szemben a most tesztelt Navara egy átlagos felszereltségű változat, nagyjából olyan, amit a legtöbb kuncsaft választ. Ez nem háromliteres, hanem csak kettőfeles, de bőven elég, és ebben a miliőben valahogy könnyebb elviselni a zakatolását is. Egyébként a Navarát is lehet bőrkárpitozással, navigációval, elektromos ülésekkel és sok-sok extrával felvértezve rendelni (lásd a korábbi Navara Platinum tesztünket), ilyenkor az első ülésekről nézve egészen hasonlít a Pathfinderre, de ehhez az autóhoz inkább az itteni átlagos kivitel passzol. Ez bruttó 7,5 millió, de a lehetséges haszongépjármű státusz miatt érdekes a nettó ár is, ami 6 millió forint.

Nem esett még szó a fogyasztásról: a Pathinder átlagosan 10,8 liter gázolajra szomjazott a háromezres turbódízellel a teszt során. Ehhez a kivitelhez egyébként alapból egy hétfokozatú automata társul, ami néha még mindig egy kicsit sokat tétovázik a felfelé kapcsolással, többet pörgeti a motort, mint kéne, és ez városban valószínűleg jelent némi pazarlást. Így itt – illetve terepen is – elkél 12-14 liter, autópályán nagyjából 9-10 litert kér, országúton pedig elegendő 8-9 liter is 100 km-re. A számokon nincs mit kritizálni, hiszen 2,2 tonnás tömeg, óriási súrlódású gumik, automata és nem a legjobb légellenállás nehezíti a takarékoskodást.

A Navara kettőfelese gazdaságosabb volt, városi forgalomban cirka 10 literből is elvolt, ha sikerült kerülni a nagyobb dugókat, odakint pedig egy literrel eszik kevesebbet, mint a Pathinder háromezres V6-osa. Amivel sokat lehet spórolni, az az alapjárat közeli autózás. Hála a borzasztóan alacsonyan ébredő nyomatéknak és a hatfokozatú kézi váltónak, 50-nel sík terepen ezres fordulaton pötyöghetünk a Navarával, de egy kis emelkedőn is elég egy fokozatot visszatolni, mert 1200-on csak úgy szakít a remek dízel!