A Peugeot már nem olyan, mint tíz éve. Sokat mondtuk, de kell még, mert a változás óriási. Nagyot emelkedett a színvonal egy évtized alatt, csak be kell ülni egy tíz éves 407-esbe, aztán egy mai 508-asba, és nem lesz kérdés. Az egy 0-val megtoldott modell, az 5008-as sem olyan már, mint mondjuk öt éve, de itt nem csak minőségbeli fejlődésről beszélünk, hanem komplett átalakulásról is. Mert nemrég még egyterű volt, ami ma már nem menő, az SUV viszont nagyon is, úgyhogy belőle is azt csináltak. Erős váltás? Imázsban igen, tartalomban nem annyira.

Ez is hétüléses (5+2), és jól variálható az utastere, a középső sor három egyenértékű ülése külön sínen tologatható és a támlájuk dőlésszöge is állítható. Poggyásztere öt üléssel hatalmas (780 liter!), hét üléssel apró. Hat üléssel nem rossz, csak a hatodik utasnak furcsa a csomagok társaságában ücsörögni. Tehát tudja ugyanazt, mint egy kényszerhétüléses egyterű. Egyedül a belmagassága kisebb valamivel, mint az elődé, de így is nagy, tehát ez csak a csomagtérben számít – ott is csak akkor, ha plafonig pakoljuk. Mindent egybevetve, egy háromgyerekes családnak továbbra is ideális autója lehet az 5008, amely most már egyben divatos is. Mert SUV, ahogy a nevében is jelzik a honlapon, a reklámszpotokban és a nyomtatott anyagokon egyaránt – nehogy véletlenül másnak nézze valaki.

A hátsó ajtók feltűnően hosszúak, ide jut a nagy része annak a 20 centinek, amivel az 5008 hosszabb, mint a kívülről megszólalásig hasonlító 3008. Beülve elsőként a hatalmas lábtér és a sík padló tűnik fel (akárcsak egy egyterűben) - de az is, hogy az ülőlapok lehetnének hosszabbak. Tovább nézelődve jól használható, lehajtható asztalkákra találunk, és rájövünk, hogy a fejtér is elég szellős.
Eggyel hátrébb, a szükségüléseken már nem ilyen rózsás a helyzet, jobb őket a padló alatt összehajtva tartani – ahogy a többi ilyen autóban. De itt ki is szedhetjük őket, ráadásul könnyen, mert egyenként alig több, mint tíz kilót nyomnak. Persze, ennél egyszerűbben is bővíthetjük a raktérfogatot, ha kevesen vagyunk: a középső sor síkba dönthető, sőt, az anyósülés támláját is előrebuktathatjuk.

Az első két ülés nagyon kényelmes, de egy kicsit korlátozott itt a helykínálat, főleg a jobb oldalon. A feleslegesen széles középkonzol ugyanis elég nagy helyet vesz el, de meg kell hagyni, nagyon jól néz ki az egész cockpit. Az aprócska, alul-felül lapított kormány megszokást igényel, ráadásul erősen túlszervózott, és visszajelzéseket sem ad az útról. A tervezők elképzelése szerint itt a kormány fölött kell látnunk a műszerfalat (tehát nem az agy és a karima között), amit nem biztos, hogy mindenkinek sikerül összehozni a kényelmes üléspozícióval.

A belső formaterv futurisztikus, de közben ízléses is. A részletek kidolgozottak, az anyagok jó minőségűek. Különleges és kellemes a szövetkárpit a műszerfalon, a kormány mögötti kijelző (i-Cockpit) grafikája gyönyörű. És ha már teljesen digitális, akkor a megjelenése testreszabható, ötféle nézet van, és ez az alapmodellhez is jár.
Nagy megkönnyebbülés, hogy végre nem kell mindenért azonnal az érintőképernyőt bökdösni. Lejjebb adtak ugyanis abból a bosszantó minimalizmusból, ami a Peugeot-k műszerfalát jellemezte az utóbbi pár évben. Most újra testet öltenek a középkonzolon a fontosabb funkciók egy mutatós gombsor formájában.

Az 1,6-os dízelmotor 120 lóereje papíron nem tűnik biztatónak egy ekkora kasztnihoz, de a 300 Nm-es nyomaték már leírva is ígéretes. A tapasztalat pedig az, hogy pont jó ez a motor az 5008-ashoz. Sok helyzetet szépen megold a hamar érkező nyomaték, a turbólyuk sem bántóan nagy. Négyhengeres dízelek viszonylatában kulturáltnak nevezhető a járása, és a hangszigetelése is jó. De nem ezekért szeretjük igazán, hanem fogyasztásáért, ami országúti túlsúllyal alulról, városi/autópályás túlsúllyal felülről közelíti a 6 litert.

A kényelmes rugózás ellenére még épp nem zavaró az oldaldőlés, a hátsó futómű viszont nagyobb kanyarsebességnél hajlamos kifelé pattogni az úthibákon. Az emelt kasztni ad némi szabadságot földúton, és nagyobb útszéli gödrökbe parkolhatunk vele, mint például egy 308-assal. Az 5008 tulajoknak / használóknak valószínűleg ez utóbbi jelent majd hozzáadott éréket a dolgos hétköznapokban, nem pedig a földúton csapatás, bár kirándulásokon vagy a hétvégi ház környékén ez is jól jön. Összkerékhajtású változat nincs, a legtöbbek szerint nem is kell. Pont ezért nincs. Pedig sok esetben jól jöhet, rengeteget hozzátesz a biztonságos közlekedéshez – meg valamennyit a fogyasztáshoz is, persze.

A motorok közül a mi 120 lovas BlueHDI-nk lehet az egyik legjobb választás az 5008-hoz. Vagy az, ami helyette van, az új 130 lovas 1,5 BlueHDI. Az 1,2-es benzines turbó felé nem mennék, hiába 130 lóerős. Ez az autó már vezetővel is több, mint 1,4 tonna, és hétszemélyes, így bőséges erőtartalékra van szüksége. Ezt az 1,6-os vagy 1,5-ös dízel még épp megadja, igazán megnyugtató kraftot viszont a kétliteres gázolajos biztosít, számottevő plusz fogyasztás terhe nélkül – az igazi teher a felára. Benzinesek közül a 180 lovas 1,6 turbó is érdekes lehet, ami csak automatával van.

Az 1,2-es, 130 lovas motorral 6,7 millió a belépő az 5008-as világába. A mi 1,6-osunkat felváltja az 1,5 BlueHDI, amely 7,3 milliótól kalható, immár az új, nyolcfokozatú automataváltóval is. Utóbbi nagyjából félmilliós felárat jelent, egy korrekt felszereltség pedig 1-1,5 milliónyi többlet ráfordítást igényel. Tehát valahol 8,5-9 millió között van egy ideális változat az 5008-ból, de 13 millió környékére is felnyomható az ára a GT felszereltséggel meg egy kis ezzel-azzal. A plusz két ülés 300 ezres felárát még mindig nem kell megfizetni.

teszt és fotó: Bancsi Gábor