Végy egy alapmodellt! Emeld meg a kasztnit, tegyél alá összkerékhajtást, ragassz vastag műanyagszegélyeket a kerékjárati ívekre, a küszöbökre és a lökhárítók aljára. A gumikat cseréld ballonosabbra, esetleg erősítsd meg a futóművet, és már kész is a terepesített kivitel. Nagy divatnak örvend manapság ez a műfaj.

FORRÁS: Bancsi Gábor

De van tovább is: mindezt megint ültesd le, a kerekeket újra cseréld le, de ne az eredetire, hanem ezúttal még peresebb és keményebb oldalfalú gumikat használj, és persze jó nagy felnikre húzd azokat – lehetőleg ne add 19 col alá! Jöhet még néhány légterelő ide-oda, némi sportos matricázás, és ne feledd az áldiffúzort a hátsó lökhárítóra. Majd emeld le a polcról a legerősebb benzines turbómotort, és azt építsd az elejébe. Hogy minek hívják, amit így kapunk, azt nem tudom, de itt egy remek példa a végeredményére: a Mini Countryman JCW. A Countryman az enyhén terepesített, szabadidőautós modellt jelöli a Mininél, a JCW pedig a Jonh Cooper Works rövidítése, amit a márka létezése óta mindig csak a legsportosabb modell viselhetett. Tesztautónk pedig a kettő ötvözete.

Fura szerzet, de egyrészt ez mindegyik Mini modellről elmondható, másrészt furcsasága ellenére jól néz ki. Különösen ezzel a sötétzöld fényezéssel és a piros csíkokkal. Ütősek a felnik, akárcsak a küllők között kukucskáló, piros Brembo féknyergek is, amelyeken a gyártó helyett John Cooper Works felirat virít. Tőlük egy arasznyira, a felniközepek is büszkén hirdetik a patinás brit nevet, de persze az autó elején és a hátulján is ott a jelvény. Szóval nem kell körbejárni, hogy találj egy JCW logót, és bent is van még belőle három, egy a kormányon, kettő az első üléseken. Meg vannak még támlával egybenövesztett fejtámlák, kockásra steppel alcantara kárpit, az oldaltámaszokon fekete és piros bőr. Lássuk, mi lakik a lemezek alatt, amit ennyire látványosan sportos körítéssel láttak el!

Nos, a motor ugyanaz, mint a többi JCW modellben, így erőnlétben nem okoz csalódást a technika: 231 lóerőt és 350 Nm-t tud a kétezres turbó. Nem kell tovább magyarázni, laikusoknak is látszik, hogy ez több a soknál. Bár csak négyhengeres, de a kipufogódurrogás és a szintetikusan felerősített morgás még a hangját is élvezetéssé teszi. A hab a tortán, hogy a gázreakció feltöltős motorok viszonylatában nagyon élénk, és ez sokat tesz hozzá az élményhez.

A 6,5 másodperces gyorsulás szép, de bizonyára még szebb lenne, ha nem nyomna több mint 1,6 tonnát az autó. Bizony, automataváltóval és összkerékhajtással (ezért van az oldalán az All4 felirat) ennyire súlyos egy ilyen Mini Countryman, ami egyébként nem kicsi. Négy felnőtt kényelmesen elfér, és még az ötödiknek sem büntetés, hátul középen ülni, feltéve, hogy kis termetű és vékony testalkatú. A hátsó ülések egyébként sínen tologathatók, így több helyet biztosíthatunk a csomagoknak – a lábtér rovására természetesen. Alapállásban, tehát az üléseket koppanásig hátratolva is elég nagy a puttony, és így a lábtér is teljesen korrekt hátul.
És a helyen kívül van egy érdekesség is a poggyásztérben: itt a csomagtér küszöbén is kényelmesen ücsöröghetóünk az erre a célra kialakított piknikpadon. Praktikumról bővebben korábbi Countryman tesztünkben, azon a téren ugyanazt tudja a JCW is, mint a többi Countryman.

Automatából a BMW-kből ismerős nyolcfokozatút kapja a nagy testű JCW, ami nem hazudtolja meg magát, itt is tökéletesen teszi a dolgát. Ráadásul nem csak a gyors és egyszerre sima kapcsolásokban jeleskedik, hanem mindent megtesz a gazdaságos üzem érdekében is, ha Green módba váltunk (a váltó körüli gyűrű elfordításával). Ilyenkor megdöbbentően alacsony fordulaton elváltja a fokozatokat, amit persze azért tehet meg, mert a kétezres turbó elképesztően jó erőben van már 1400-as fordulaton is. Jó érzés úgy tartani a forgalom ütemét, hogy a fordulatszámmérő 1100 és 1500 között ingázik. Az már nehezebben szokható, hogy gázelvételre „szabadonfutóra” vált az autó, hogy így is spóroljon egy pár deci benzint. Ám a csoda így sem történik meg, Greenben sem válik a fogyasztás bajnokává a Mini JCW, de ezt nem is várjuk el tőle. Egyébként nem olyan vészes az étvágya, nálam valahol 10-12 liter között evett többnyire városban használva, és az autó műfajából adódóan nem mindig a takarékosságot helyezve előtérbe. De nem is folyton hajkurászva, tiszteletben tartva a lakott területek biztonságát és nyugalmát. Utóbbit egy kicsit nehéz teljesíteni, hamar kiválthatja a utca népének ellenszenvét gyorshajtás nélkül is. Elég csak egy kicsit odalépni, és ha Sportban van az üzemmód-választó, akkor váltásnál vagy gázelvételnél máris ropog és durrog a kipufogó. Az ilyesmi legfeljebb a kormány mögött ülve szerez örömet, gyalogosként hallgatva már nem annyira jópofa dolog. Szóval a Sport mód csak odakint javallott, már ha nem a feltűnősködés a cél.

A futómű - nem csak sport módban - feszes, így kanyarban nem dől zavaróan a kasztni, de így sem közelíti meg azt az élményt, amit a háromajtós Mini JCW ad. A motor nagyon erős, az automataváltó hibátlan, a kormány extra közvetlen és közlékeny, ráadásul váltófülek is vannak rajta. A fékek nagyon harapnak és fáradhatatlanok (csak nehéz finoman adagolni az erejüket), tehát minden adott a sportos Mini élményhez. Majdnem. Pont az nincs, ami messziről nézve is nyilvánvaló: a kis Mini JCW-nek alacsonyan van a súlypontja, ennek meg nagyjából annyival magasabban, amennyivel fentebb van a kasztni – és sokkal nehezebb. Ez pedig elég is ahhoz, hogy vezetési élményben eltávolodjon egymástól a két autó. Míg a háromajtós JCW nagyon mozgékony, ügyes és játékos, a Countryman JCW pont annyival esetlenebb, mint amennyire ránézésre saccolja az ember. Pedig ezzel együtt kanyarban gyors, de akkor sem áll össze a kép. Hiába, ilyen egy autó, amit először megnövesztenek, majd terepesítik, aztán sportosítják. Erős, jó orgánumú, de állítható keménységű lengéscsillapítók ide vagy oda, sosem lesz olyan ügyes, mint a kicsi ugyanazzal a motorral. Tiszta sor, nincs itt semmi látnivaló…

Viszont! Ezzel földúton is lehet csapatni! Ahol a kis JCW-t csak 10-zel mered jó szívvel hajtani, ott ezzel 50-nel is elmehetsz. Elég rázós odabent, nyilván nem úgy suhan át a buckákon, mint egy dögnehéz, ide-oda himbálózó Land Cruiser a ballonos gumijain, de nem kell félteni hepehupás úton.
Az összkerék-hajtás is nagy előny a kis JCW-hez képest, persze ezekkel a gumikkal elsősorban nem terepen dágványolva várjuk a csodát az All4 hajtástól, hanem aszfalton. Az is lehet vizes, havas, latyakos, sárfelhordásos, kicsit murvás, kavicsos… Olyankor nagyon jól jön a négykerék. És egyáltalán, száraz aszfalton való elindulásnál, hiszen kétszázharminc ló már nem tud olyan sikeresen az első kerekekkel az aszfaltba kapaszkodni. Így viszont egy sem vész oda tapadási hiányában, hanem a teljes ménes be tud szállni a gyorsításba.

Közben odabent mindennel kényeztet, amivel csak tud. Az építőkészlet természetesen ugyanaz, mint a többi Mini modellben, retro és modern stílusjegyek keverednek, ez esetben sportos fűszerrel vastagon meghintve. Az ülések kényelmesek, elől az oldaltámaszt sem vették félvállról, hátul pedig meglepően tágas. A függőlegeshez egészen közel álló ablakoknak köszönhetően váll és fejmagasságban is szellős a beltér, elől rátesz erre még egy lapáttal a meredek szélvédő. Ez az előnye a bódé jellegű kasztninak, akár egy szombréróban is vezethetjük.

Szépen szól a hifi, a head up display nagyon jó, nekem mind közül ez a kedvencem (a BMW-kben találhatóval együtt, természetesen). Rengeteg információ jelenik meg rajta, melyek közül persze szelektálhatunk, és polárszűrős napszemüvegben is egész jól látható minden.
A 12 milliós alapárú Countryman JCW-hez járó alapfelszereltség is nagyon gazdag, de még bőven kínálkozik lehetőség efölött is. Tesztautónk eseteben nagyjából 5 milliónyi feláras tételt ikszelgettek össze a konfigurátorban, így tehát a végösszeg kemény 17 millió lett. Ebben aztán minden benne van, ami a Mini háza táján terem, de akkor is nagyon durva szám ez. Ennyiért vehetünk például Mercedes GLA-t, igaz, őt „csak” 210 lóerősen, és közel sem ilyen sportos köntösben, és nem különleges, bóhókás angolsággal, hanem németesen élre vasalt stílussal. Van egy konkurens házon belül is, mégpedig a BMW X1 25i xDrive, amely lemezei alatt konkrétan ugyanazt a technikát hordozza, mint a Countryman JCW, de egészen más stílusban és egymillióval drágábban. Szerintem, ha ránézésre megtippeltetnénk az utca emberével a két autó árát, akkor jóval nagyobbra jönne ki a becsült különbség a kettő között. A Minit a valósnál olcsóbbra, a BMW-t drágábbra tippelnék – ezt tippelem én. Jó és élvezetes autó a Countryman JCW, de én élményvadászatra inkább a háromajtós JCW-t javaslom, a Countrymant pedig kétezres dízellel, úriasabb, takarékosabb és olcsóbb kivitelben: így. A kettőt inkább nem keverném.

teszt és fotó: Bancsi Gábor

műszaki adatok, árak, felszereltség