Nagyon jól néz ki, nem ma kezdte, kívül nagy, belül nem annyira, és azt mondják, hogy elég nehéz is. Az autós világban jártasak már ennyiből is kitalálják, hogy miről van szó. Ha azt is hozzáteszem, hogy villám van a karikájában, akkor már az autós tartalmakat ritkábban böngésző közönség nagy része is jó eséllyel vágja rá, hogy Insignia! Nincs mit szépíteni a dolgon, nem lehet minden autó tökéletes, és nem mondhatjuk mindegyikre, hogy ez a legjobb vétel. Én sok más között az Insigniát sem tartom ilyennek, inkább valahol a középmezőnyben nyomul, kitartóan, 2008 óta. De hát épp ez az, nyolc éve! Akkor valamit nagyon jól csinálnak az Opelnél...
A jelek szerint az Insignia vonzereje semmit sem csökkent 2008-as bemutatása óta. És az bizony nem most volt, már-már azt is feledjük, hogy valaha Év Autója címet nyert. Pedig nyert. Ahogy minden modellnek, egyetlen ráncfelvarrás járt neki is, de máig népszerű és elragadó.
Másrészről viszont nagyon hiányzik már a 2017-re beígért Insignia II, elvégre nyolc év nagyon hosszú idő manapság az autóiparban, és ennyi idő latt persze minden lehetséges bőrt lehúztak már az aktuális modellről. Az OPC kivitel már nem sokkal az indulás után bedobta magát, természetesen megvolt a kombi és a szupertakarékos változat is. A ráncfelvarrásról már volt szó, és kabrió is van, de más néven fut (Cascada). Mi kell még, hogy teljes legyen egy karrier?
Hát persze, hogy a terepesített változat, amelynek kigördülése - kevés kivételtől eltekintve - általában az utolsó rúgásokat jelenti. Ilyen változat pedig az Insignia Tourerből is készült, azt az utónevet viseli, hogy Country Tourer. Ezúttal ezt próbáltam ki, és érzésem szerint a legjobb konfigurációban: a nagyobbik dízellel, elsőkerék-hajtással és manuális váltóval.
Pont jó ez így, a túrabakancsos stílus ellenére nem hiányzik a tömeg- és fogyasztásnövelő összkerék-hajtás (főleg nem 800 ezres felárért), ahogy az Opel középszerű automataváltója sem - reméljük, hamarosan ezen a téren is lesz fejlődés a márkánál.
Az új kétliteres dízel viszont nagyon jó lett, meggyőződésem, hogy ez az optimális választás az Insignia Country Tourerhez. Az 1,6-os dízel egy kicsit kevés ide, az 1,4-es turbós benzines nem opció a Country Tourerhez (de nem is lenne elég erős), a nagyobb benzinesek pedig iszákosak lehetnek ekkora teher alatt. A mi kétezres dízelünknél mindenképpen szomjasabbak, amely sietős stílusban sem kért többet 7 liternél, városban és autópályán használva, enyhe téli időben. 170 lóerős teljesítményt és 400 Nm-es nyomatékot rejteget, illetve csak addig rejtegeti, amíg jobban oda nem lépünk neki. Mert akkor nagy tömeg ide vagy oda (esetünkben kb. 1,8-1,9 tonna!), meggyőzően húz, bár a túlsúly nem tűnik el nyomtalanul, a gyári 9,9 másodperces gyorsulási adat árulkodó.
Szerencsére azonban a valóságban rövidebbnek érződik a 100-as sprint, köszönhetően bizonyára a relatíve korán érkező nyomatéknak. De az új dízel nem csak rugalmasabb és élénkebb, hanem kulturáltabb járású és sokkal csöndesebb is, mint a régi kétezres CDTI motor. Négyhengeres dízelségét és az azzal járó negatívumokat természetesen nem tudja teljesen levetkőzni, de annál többet nem igazán lehet tenni egy dízellel, amit a gyárak most véghezvittek, gyakorlatilag teljesen átdolgozták a régi egységet.
Az új dízel már 1500-as fordulat körül jó erőben van, a maximális nyomaték lehetősége pedig 1750-től 2500-as fordulatig végig ott lapul a jobb lábunk alatt. És a 170 lóerő sem csak a szokásos 4000-en jelentkezik be egy pillanatra, alatta meg kit érdekel…, hanem már 3500-tól él ez az érték. A váltó áttételezését jól eltalálták, megfelelő a lépték a fokozatok között, a hatodik pedig olyan hosszú, hogy alig több mint 2000-et fordulunk 130-nál.
A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »
2016. február 8. 11:17