Nemrég volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen remek móka vezetni az 1-es BMW-t a 190 lovas dízelmotorral, nyolcfokozatú automatával és összkerékkel. Ezúttal ugyanezt a hajtásláncot próbáltam ki „egy százassal odébb”, ezúttal 120 helyett 220-as típusjelzés díszelgett a kocsi hátulján. A hétszemélyes egyterű természetese nem lehet olyan játékos, mint az 1-eske, de egész jó kompromisszumnak tűnik a 2-es Gran Tourer. Mármint a BMW névhez társuló vezetési élmény és a családi autó között.

KÉPGALÉRIA

Mert ha a garázsodban ott áll az imádott hathengeres benzines kupéd, anya pedig egyre kevésbé viseli jól ezt a hosszú ajtajú, előrehajtós ülésű vasat… Sőt, régóta rágja a füledet a harmadik gyerekkel, na meg egy „remek” egyterű autóval… Nos, akkor bizony nehéz dolgod van a szívedbe zárt kék-fehér propelleres emblémával!
De egy ideje már valamivel könnyebb, pontosan azóta, mióta a BMW is komolyan veszi az ilyen jellegű feszültségek feloldását, és bedobta a 2-es Active Tourert illetve a Gran Tourert. Na persze, a hathengeres kedvencet nem fogja pótolni, na de ugyebár valamit valamiért…, és eleve örüljön az, aki egyterűből is BMW-t vehet. Nem csak azért, mert a maga nemében különleges és vagány, hanem mert drága is – persze. Ja, és valószínűleg anyának is tetszeni fog, bár három gyerekkel már lehet, hogy lesz panasza, de erről egy kicsit később.

Szóval a BMW sokáig ódzkodott az egyterűek piacára való belépéstől. Majd miután éveken keresztül „kívülállóként” nézte, hogy a prémium márkák is egész jól menetelnek a kategóriában, beadta a derekát. Mondhatnánk, hogy az Audi bezzeg jól elvan egyterű nélkül is, de a VW-csoport többi volumenmárkája bőven megteszi a dolgát az egyterűek világában. Így aztán az Audi megengedheti magának, hogy ne játsszon az egyterű ligában, helyette arat a divatos, méregdrága SUV-k jól termő földjein. Persze itt nagyot kaszál a BMW és a Mercedes is, de a Merci jó pár éve már a kompakt egyterű témát is komolyan veszi, nem úgy a BMW, amely sokáig elzárkózott ettől a műfajtól.

Most viszont még egy lépéssel beljebb is merészkedett, mint a stuttgartiak, hiszen a Mercedes a B-osztályból ugyebár nincs hétüléses változat, míg a BMW a 2-es sorozatában van ilyen. Mégpedig jelenlegi tesztalanyunk, a Gran Tourer amelynek a kistesóhoz képest (Active Tourer) szembetűnően nagyobb a potroha, és opcióként két plusz ülést rendelhetünk bele. Ha már szóba került a fara, meg kell hagyni, hogy hétüléses egyterűre találni a piacon szebb megoldást is, és az oldalnézetre ugyanez igaz. Mert kívánatosabb egy Opel Zafira és szexibb egy Ford S-MAX, na de formatervről beszélni botorság.

Nézzük inkább a belsőt, de ott sem annyira a dizájnra, mint a helykínálatra és a praktikumra összpontosítva. Jöjjön először a klasszikus mérce: hogyan fér el három gyerekülés hátul, pontosabban a második üléssorban? Hát, sajnos bajosan. Nem úgy, ahogy egy kompakt egyterűben illenék. Ja, hogy ott van még két felhajtható ülés a csomagtartóban. Na persze, de azzal több gond is van. Magam részéről elsősorban az, hogy ha belénk jönne egy kisbusz (hogy nagyobb testűről ne is beszéljünk), akkor sosem tudnám megbocsátani magamnak, hogy odaültettem bárkit is.

A leghátsó ülések mögött alig marad gyűrődési zóna, a fejtámlák már majdnem a hátsó szélvédőt érik. Eme biztonsági kérdés persze nem a BMW sajátja, hanem általában a hétüléses kompakt egyterűeké. De ha maradunk a gyerekeknél, akkor a kommunikáció is problémásabb velük, ha a csomagtartóban ülnek. Csak egy példa: „apa, leesett a kisautóm…”, és azt hiszem nem is kell tovább magyaráznom. De nem említettük még például azt a klasszikus ellenérvet sem, hogy valahová a poggyászt is tenni kellene, mondjuk az egyébként nagy és igényesen kárpitozott csomagtartóba, na de ha ott ülések vannak…? Summa summárum, a második üléssorban kell elférni három gyerekülésnek, ez alapvető elvárás egy egyterűtől. Na és mi még?

Nos, egy jó egyterűben szükség van például mérhetetlen mennyiségű rekeszre, pohártartóra, akasztóra, csomagrögzítő alkalmatosságra. Van elég mindből. Meg tologatható, változtatható támla-dőlésszögű és három részben előrebuktatható hátsó ülésekre, a két szélsőt lehetőleg a csomagtartóból, gombnyomásra. Kipipálva, ezek is megvannak. Aztán, a profiknak illik biztosítani tároló alkalmatosságot a száműzött csomagtér-roló számára is.

Ezt is pazarul megoldották a bajorok, és ne higgye senki, hogy ez manapság általánosnak mondható. Minden ablakemelő le és fel is automata legyen, na meg kellenek a levegőbefúvók hátra, ezek is kötelezőek, és meg is vannak az Active Tourerben. Aztán volt még pár cuccunk, ami nem létszükséglet, de egy egyterűben is sok dob az összhatáson: nyitható panorámatető, motorosan mozgó ötödik ajtó, olvasólámpák, profi Harman/kArdon hangrendszer. De ha elszakadunk egy kicsit az egyterűségtől, és visszavándorlunk az egyébként feltűnően keskenyre szabott első ülésekre, akkor akad még egy s más, ami ugyancsak nem hétköznapi cucc – persze mutatós felárért, de erről később.

Memóriás, elektromos vezetőülés, állítható derék- és oldaltámasszal, változtatható hosszúságú combtámasz mindkét oldalon, ülés- és kormányfűtés és a jól ismert iDrive. Pazar mindegyik. Van Head-up display is, viszont ez nem a szélvédőre vetülő fajta, hanem az álló plexidarabon megjelenő, és polárszűrős napszemüvegen keresztül nézve sajnos nem látszik belőle semmi. Nagy kár, mert rengeteg infót képes megmutatni, ráadásul nagyon igényesen, színesben és jó felbontásban.

A középkonzol tetején ágaskodó kijelző grafikája is gyönyörű, menüjének felépítése logikus, de a rengeteg beállítási lehetőség miatt még így is bőven van benne útvesztő. Iszonyú sok információ megjelenítésére képes, a legérdekesebb felületek közé tartoznak az Efficient Dynamics illetve az ECO PRO „fejezetei”, és ezek kapcsán meg kell említeni a fordulatszámmérő alján lévő pillanatnyi-fogyasztásmérőt. Itt ugyanis az analóg műszert imitáló digitális kijelző van, amely a klasszikus l/100 km mértékegységből átkapcsolható charge/power skálára is.

Merthogy némi energia-visszatáplálásra is van lehetőségünk, így legalább néhány elektromos fogyasztót – köztük például a start-stop elektronikát – ingyen wattokkal táplálhatunk. Szintén a fogyasztás (és persze a károsanyag-kibocsátás) csökkentése érdekében vitorlázik az automataváltó gázelvételkor, persze csak a legtakarékosabb menetmódban, ami itt ECO PRO néven fut. Persze, hogy van menetmód-választó, a normál állás COMFORT néven fut, a legidegesebb pedig a SPORT.

A választásra szolgáló kapcsoló a váltó előtt található, közvetlenül a klímakonzol alatt. Teljesen jó helyen van itt, a klíma-kezelőfelület viszont nem. Túl alacsonyra került, így kényelmetlenül le kell néznünk, de az automata választókarját is kerülgetnünk kell a tekintetünkkel illetve a kezünkkel, ha az éppen P vagy R állásban van. Na de vissza az ECO PRO menetmódhoz: ez passzol a 2-es Gran Tourerhez. Még akkor is, ha 190 loerő és 400 Nm lakik az elejében, 7,6 másodperc alatt gyorsul 100-ra, és onnan is nagyon meggyőzően húz a drága. Mindemellett a hangja is relatíve jó, járása kulturált, a rezgések minimálisak. Nem vitás, ez az egyik legjobb dízel ma a kétezresek között, de egy ilyen egyterűben általában nem kívánja az ember a sportosságot.

Márpedig a rugózást feleslegesen és érthetetlenül keményre hangolták, amin nem tudunk változtatni, de akkor legalább idegesen pörgető automata programmal ne terheljük magunkat. Ezért kell az ECO PRO, ezzel okosan, hamar elváltogat az automata, és ha hozzászokunk a motorfék hiányához, akkor lendületesen is el lehet autózni 6,5-7 liter körül ezzel a fura nagytestűvel. Pedig automata, de még fontosabb, hogy összkerekes, ami még akkor is fel szokott szívni félliternyi extra gázolajat, ha nem állandó. És az sem utolsó szempont, hogy nagyon sok városi használat után sem távolodott el a tesztfogyasztás a 7 litertől, mindössze 3 deciliterrel. Nyugis országúti szakaszokon és M0-ázások alkalmával 5-5,5 literrel is elvolt, úgyhogy aki időnként utazik is vele, és nem csak városban nyaggatja, annál bizonyosan valahol 6-7 liter között lesz az átlag.

Kár, hogy a többi BMW-ben használt míves váltókart ez a modell valamiért nem kapta meg, és a gumik gördülési zajának elszigetelése sem egészen a márkától megszokott színvonalú. A futómű hangolása egyértelműen mellényúlás, és tapasztaltunk még egy-egy apróbb hibát, például a távolságtartós tempomat és a Bluetooth kapcsolat működésében, amelyek nem teljesen tükrözik azt a színvonalat, amit a márkától megszoktunk. Nem gondolom, hogy a 2-es Gran Tourernél nem figyelnek annyira oda, mint a többi modellnél, de kétségtelen, hogy sem az egyes BMW-nél, sem a közelmúltban tesztelt MINI JCW-nél nem találkoztunk ilyesmivel.

Valahogy nem érezni olyan magabiztosan kerek egésznek ezt az autót, mint általában a BMW nagy(obb) múlttal rendelkező sorozatait. Talán az érezhető rajta, hogy új még ez a terep a bajor márka számára. Árban viszont tökéletesen passzol a többi BMW-hez: drága. 7,7 millió az induló ár 1500 köbcentivel és 102 lóerővel, a kétezres dízellel 9,2 milliónál tartunk 150 lóval, 190 lóerővel már 10 millió az alapár, összkerékhajtással és automatával pedig 11,3 millió forint.

A Luxury Line kivitel rátesz még 1,1 milliót, így már 12,4 milliónál tartunk, de ha a konfigurátorban beikszeljük azt a temérdek extrát, ami tesztautónkban volt, akkor 25 ezer híján 16 milliónál lyukadunk ki.

teszt és fotó: Bancsi Gábor

árak, felszereltség

műszaki adatok