Cross Country, Country Tourer, Cross Tourer, Alltrack, Allroad, X-Perience… - terepes, félig terepes, összkerekes vagy nem is az… Nehéz ma képben maradni ebben a műfajban. Épp csak egy pár hónapra nem néz oda az ember, és mire visszafordul, csak úgy kapkodja a fejét. Itt egy Country Tourer, ott egy Alltrack, amott egy Scout… gombamód szaporodnak a terepesített módozatok, óriási a keletje az ilyesminek mostanában. Ráadásul már nem ma kezdődött ez a rajongás. De nem ám, hiszen egészen nagy múltra tekint vissza ez az irányzat, amelynek épp a Volvo az egyik úttörője.

KÉPGALÉRIA

Még az ezredforduló előtt, 1997-ben mutatták be a V70 (fél)terepjárásra alkalmassá tett kivitelét. Őt is Cross Country-nak hívták, ahogy manapság is nevezik a Volvónál az efféle modelleket. Csak időközben a V70 Cross Country felavanzsált az XC-k közé, ő lett az XC70, de így az XC szekció sem mutat egységes képet. Mert míg az XC60 és az XC90 alkatra egyértelműen SUV, addig az XC70-es nem más, mint a V70-es kombi emelve, műanyagszoknyával és egyébként összkerékkel.
Ilyen kivitelt dobtak most piacra a V60-asból is, és szokatlan módon, a kombi után előálltak a négyajtós kasztni, tehát az S60-as Cross Country változatával is – a V40-esből pedig már több mint két éve fut ilyen. Ezúttal a V60 Cross Country-t teszteltük.

Kezdjük máris a kasztni emelésével, ami egészen látványos, nem minden márka pumpálja fel ennyire terepesített kombik lengéscsillapítóit. Ez 7 centivel van magasabban, mint a V60-as, és persze rajta vannak a szokásos műanyag kiegészítők, amelyek nem csak az autó ábrázatát változtatják meg, hanem kevésbé sérülékenyek, mint a fényezett elemek. A gumik a mai peres őrületben egészen ballonosnak számítanak, futómű pedig nem csak magasabb, mint a sima V60-asé, hanem masszívabb elemekből is építkezik, hogy jobban bírja a csapatást. Na persze, azzal csak óvatosan, de azért lehet sokkal bátrabban, mint egy átlagos, nem terepesített kombival.

A legtöbben jóval kevesebbet néznek ki az ilyen autókból, mint amit meg lehet csinálni velük. Hogy mégis mit lehet? Például földúton 20-szal tötyögés helyett 50-60-nal suhanni, ráadásul viszonylag kényelmesen, és akár kisebb huppanókon is átcsapatni anélkül, hogy felütné az állát, és otthagyná a lökhárítóját az autó. Mindeközben a kasztni olyan merevségről tesz tanúbizonyságot, amilyet nem találunk meg bárhol, és a futóművet sem tudjuk tönkretenni egy-két benézett gödörrel. Ezzel együtt azért a lengéscsillapítókat jobban félteném, mint mondjuk egy Land Cruiser lökésgátlóit, de nem is lehet egy lapon említeni a két autót terepjárás témában…

De „aszfaltjárásban” sem! Mert míg a kiváló terepesek aszfalton billegnek, bólogatnak, és elefánt módjára mozognak, addig az efféle félterepesek ugyanolyan stabilak az utakon, mint sima testvéreik. Mellesleg, masszívabb futóművük okán ellenállóbbak az úthibákkal szemben is, ami a szervizköltség tekintetében nem egy elhanyagolható részlet.
Lássuk, most mi van a tesztautó elejében! Van róla mit mondani, mert nem hétköznapi darab. És nem azért, mert vadiúj, hanem pont azért, mert egy kihalófélben lévő faj utolsó példányainak egyike. Tudniillik a Volvo már jó ideje nagy erőkkel söpri ki a régi motorjait, és mindegyik helyére újat ültet, amelyek kivétel nélkül négyhengeresek, és egyik sem nagyobb kétezer köbcentinél.

Tesztautónk motorja viszont még egyike eme hadjárat ritka túlélőinek: a jó öreg 2,4-es öthengeres dízelről van szó. Egyértelműen hangosabban morog, mint a márka új dízelmotorja, de különleges orgánuma utánozhatatlan. Olyan szépen szól, hogy cseppet sem zavaró, sőt, inkább szórakoztató. És nem csak akkor húz, ha felpörög a turbó, hanem a lökettérfogat is viszi rendesen.  420 Nm-es nyomatékunk van 1500-tól 3000-ig, teljesítményként pedig 190 lóerő kínálkozik.

A váltó sem az a remek nyolcfokozatú darab, amit az új négyhengeres motorcsaládhoz társítanak, hanem a régi hatgangos, de ez is szerethető. Lomhábban kapcsol, mint az új, de ugyanolyan simán, és ez is tud nagyon okos lenni. Pontosabban, arra használni ezt a nagy és nem túlhegyezett dízelt, amire való: alacsony fordulaton elváltogatni, és nyomatékból húzni, nem pedig feleslegesen pörgetni (amire ugyebár számtalan példát láthatunk máshol).

Az öthengeres dízelmotor ezúttal D4 típusjelzés alatt fut, de ugyanilyen név alatt árulják az új négyhengerest is. Nem kell messze menni élő példáért, ugyanez a V60 Cross Country elsőkerekes dízelként szintén D4 jelű, de az új kétezres, négyhengeres hajtja. Az összefüggés nem olyan egyszerű, hogy fronthajtás > új motor, összkerék > régi motor, hiszen az XC90-ben például összkerékkel dolgozik az új dízel… De mindegy, ne is akarjuk megérteni, mit mivel lehet, vagy nem lehet párosítani. Elég, ha ők tudják ott a Volvónál. Nekünk itt a lehetséges felhasználók között elég annyit megjegyeznünk, hogy ha valaki az öthengeres dízelre vágyik, és bőven tízmillió fölött van az autóvásárlós büdzséje, akkor futás a Volvo szalonba, mert bizonyára nem sokáig lesz már elérhető, hamarosan ezt is kifüstölik innen.

Fogyasztás? Nos, elég sok, de dugómentes városi használattal és viszonylag kevés kinti utazással 8,5 liter lett az átlag, ami nem rossz, de nem is világbajnok, viszont mondhatjuk rá, hogy jó. Mert van itt összkerék, automataváltó, meg hát nem óriási, de azért mégsem holmi 1,6-os az a dízel ott az elejében, az össztömeg pedig vezetővel együtt 1,9 tonna! Utóbbi persze nem szolgálhat mentségként, hanem inkább kritikára ad okot. De legalább biztonságban vagyunk, és ezt minden porcikájával sugározza is az autó. Vaskos idomok vesznek körbe, rossz úton is rezzenéstelen minden belső elem, nagyon csendes a futómű, elég gyorsan reagál az összkerékhajtás. Ezen kívül persze légzsákok mindenfelé, aktív biztonsági cuccok a sávelhagyásra figyelmeztetőtől a gyalogosfelismerőn és holttérfigyelőn át a ráfutásgátlóig. Apropó, utóbbi egy kicsit ideges, ahogy általában a Volvókban, de egye fene, inkább ilyen legyen, mint elbambulós, ha már van.

Ahogy az öthengeres dízel hangja, úgy az utastér hangulata is egyedi. Lebegő középkonzol, sok apró gombbal, kissé divatjamúlt, de legalább matt faberakással – tudnak a Volvónál ennél divatosabbat is, pl. fémből. Szintén nem a legmodernebb technikát hordozza a középső kijelző, ellenben a kormány mögötti LCD kijelzővel, amely nagyon trendi, szép és tökéletesen tájékoztat a lényeges dolgokról. Nem csak színvilágát lehet változtatni, hanem az adatok megjelenítési módját is. A kormány kellemesen vastag fogású, de a kelleténél talán egy kicsit nagyobb az átmérője. Jól formázott, oltári kényelmes ülések fogadnak elől, két színből kombinált, illatos bőrkárpitozással. Csodálatos!

Na és mi van a helykínálattal? Ugyanaz, mint a V60-saban: hátul nem olyan nagy, mint amit a középkategóriában megszokhattunk, és 430 literes csomagtartójával sem fog versenyt nyerni a Volvo. Rövid a kasztni, és ezt a hátsó utasok helykínálata sínyli meg. Az anyagminőség viszont kifogástalan, és praktikus megoldásokban sem szenved hiányt a V60 Cross Country. Csak egy példa: a poggyász előrezúdulását megakadályozni hivatott háló az ülések támlájának hátoldalából húzható ki, és (majdnem) leköveti az ülések ledöntési osztásának arányát. Azokat 40/20/40 arányban boríthatjuk előre, a hálót pedig 40/60-as osztásban kapjuk.

Az audiorendszer hangzása csodálatos, ahogy a legtöbb Volvóban, és itt még csak nem is hirdetik feltűnően hangzatos márkanevek feltüntetésével, pedig szebben muzsikál, mint jó pár nagy névvel fémjelzett rendszer. Elől hátul ülésfűtés, kormányfűtés, kétoldali klíma, navigáció, Bluetooth, USB csatlakozó, lejtmenetvezérlő, tolatókamera, start-stop automatika, 12 voltos csatlakozók, elektromos és le-fel automata ablakemelők, dual-Xenon fényszórók – még az eddig említetteken túl. Ezek voltak tesztautónkban, de természetesen nem mind az alapfelszereltség részeként, pedig az is a legmagasabb volt, ami a Volvo-nál továbbra is a Summm néven ismeretes. Ezzel az összkerekes automata változat 11,5 milliós alapára 13,1 millióra szökken, a konkrét tesztautó konfigurációja pedig megközelíti a 16 millió forintot.

Ennél olcsóbban is lehet kapni hasonló helykínálattal rendelkező terepesített kombit összkerékhajtással, automataváltóval és hasonló felszereltséggel, de még az SUV-k sokszínű kínálatából is kedvünkre válogathatunk ilyen büdzsével a zsebben. A prémium szekcióban viszont már sokkal jobban szorul a hurok, ott a V60 Cross Conutry-éhoz hasonló árakra kell számítani, és ha felszereltségben is szeretnénk megkapni mindent, ami a tesztautónkban van, akkor inkább többre.

teszt és fotó: Bancsi Gábor

árak, felszereltség

műszaki adatok