Bár a VW konszern márkái mindig egyértelműen érzékeltették, hogy közeli rokonok, annyira még sosem hasonlított egymásra két különböző jelvénnyel ellátott modell, mint a Skoda Rapid és a Seat Toledo. Pedig versenyzőink gyökerei teljesen különböző utakra vezetnek vissza. A Toledo az 1990-es évek közepén kezdett, az első és második generáció sikeres volt, de a 2004-es modell debütálásával megtört a karrier. Olyannyira, hogy 2009-ben utód nélkül bizonytalan időre pihenőpályára is tették, és csak négy év után, idén élesztették újra.

KÉPGALÉRIA

A Skoda Rapid ennél jóval régebben feledésbe merült, sőt, sokan nem is tudják, hogy a Skoda egyáltalán használta valaha ezt a nevet. Egyrészt azért, mert bár nehezen feledhető, de mégiscsak régen véget ért már a KGST korszak, másrészt nálunk eleve ritka volt a kupé kivitelű Skoda: ezek futottak utoljára Rapid név alatt.
A 21. század Skoda Rapidjának viszont semmi köze nincs a kupéhoz, ahogy a Toledo sem emlékeztet elődeire (ami azt illeti, a megbukott harmadik generációra gondolva ez nem is baj).

Egymásra azonban a megszólalásig hasonlít a mai Rapid és Toledo páros! De nem csak hasonlítanak, hanem konkrétan ugyanazon a gyártósoron is készülnek – a szlovákiai Mladá Boleslavban. Jelzésértékű, hogy a Toledo gépháztetejét kinyitva még a motorburkolaton is Skoda jelvény díszeleg, bár ezt talán mégsem kellett volna… Nem mintha bármit is kicsinyítene az autó presztízsén, hiszen semmivel sem jobb az egyik a másiknál. Emellett régen tudjuk azt is, hogy szinte pontosan ugyanazok a motorok dolgoznak a VW konszern autóiban, de ez így akkor is elég furán veszi ki magát.

A lényeg azonban nem ez, hanem az ott lakó dízelmotor tudása, amely egészen megdöbbentő!
Rapidból és Toledo-ból is járt nálunk 1.6 CR TDI változat, de nem csak ezeket, hanem harmadik autónkat, az 1.2 TSI Toledo-t is nagyon szerettem. Első helyen említendő, hogy a dízelmotor a Rapidban és a Toledo-ban is lenyűgöző fogyasztást produkált. A Rapidnak hajszolós autópálya-menet és csúnya városi dugók jutottak osztályrészül, de eme ideiglenesen hányatott sorsa ellenére is mindössze 5,3 litert kért száz kilométeren. Tudott volna sokkal kevesebbet is, ami a Toledo-val megtett úton be is bizonyosodott.

Azzal szintén sokat suhantunk sztrádán, stabilan 5 literes fogyasztással, ezt azonban még sok vidéki kocsikázással hígítottuk. Ilyenkor egészen elképesztő, 3,5 literes értékekkel találkoztam a fedélzeti számítógépen, pedig még a klíma is dolgozott. Végül 4,4 liter lett az összesen 500 kilométeres út átlaga (egyébként ez pont a gyári vegyes adat), így még a tank felét sem fogyasztottuk el. Ennek megfelelően 560 km-t láttunk a megtehető távolság rovatban, tehát ha így folytattuk volna, akkor több mint 1000 km-ig is kihúzhattuk volna tankolás nélkül. Nagyon jó érzés ilyen szép számokat látni manapság, amikor örülünk, ha 400 forint közelében jár az üzemanyagár…

Ezzel együtt szépen is húz az 1.6 TDI, ami az 1500-2500 fordulatszám-tartományban rendelkezésre álló 250 Nm-es nyomaték ismeretében nem is csoda. A 105 lóerős teljesítmény viszont már inkább csak „mutatóba’ van”, hiszen ez csak 4400-on jön elő, addig meg ritkán pörgetünk egy dízelt – leginkább soha. De nem is kell, hiszen tisztességesen viszi a nyomaték az 1,2 tonnás kasztnit.
A valamivel könnyebb kis benzinesnek sem kell szégyenkeznie. Az 1,2 literes hengerűrtartalomból szép nagy erőt csal elő a turbófeltöltő, és még rugalmasabb is, mint a gázolajos tesó. Teljesítményének csúcsértéke ugyanannyi, mint a dízelé, de azzal ellentétben nem irreálisan magasan adja le. Sőt, benzines műfajban már egészen alacsonynak számító 5000-es fordulaton előáll a 105 ló. Itt tehát a teljesítménynek is van „használati értéke”, de mivel feltöltős motorról van szó, a nyomaték is kiemelkedő fontosságú. Bár a 175 Nm-es csúcsérték alacsonyabb, mint a dízelé, de jóval szélesebb tartományban van jelen: 1550-tól egészen 4100-ig.

Emiatt van az, hogy a TSI motor minden fordulaton jól húz, hiszen mire elkezd fogyni a nyomaték, már egész jól felépül a teljesítmény, és abból él tovább. Mindemellett a járása egyenletesebb, kulturáltabb és könnyebben fel is pörög, mint a TDI. Ráadásul a TSI-hez hatfokozatú váltó társul, míg a TDI csak ötgangosat kap. A gyorsulási eredményük ugyanolyan (kb. 10 másodperc 100-ra), de nem vitás, hogy a turbós kisbenzinest kellemesebb érzés vezetni. Mindeközben benzines viszonylatban a TSI-nek még az étvágya is nagyon alacsony: tesztautónk kizárólag városi használat során sem kért többet 6,5 liternél. Ha a dízelekkel azonos körülmények között használtuk volna, akkor talán 6 liter alatt állapodik meg, de a végeredmény így is úgy is van annyira bravúros, mint a TDI tesztautóinké.

A futómű hangolása kellemes, nem túl sportos, inkább a kényelem van előtérben. Rapidunk alacsony abroncsai ezen valamelyest rontottak, cserébe vagányabban nézett ki az autó. Fékből hátul csak dob van, ami csúnyán kacsintgat a szép felnik résein, de ezen kívül más okból nem hiányoltunk a tárcsákat. Minden tesztautóban erősnek és jól adagolhatónak bizonyult a fék, ahogy a kormány és a váltó is precíz volt.

Az óriásira nyíló ötödik ajtón át könnyen pakolható a megdöbbentően nagy, 550 literes puttony. Még nagyobb meglepetés, hogy ebbe a kívülről nézve nem túl nagy kasztniba nem csak nagy csomagteret, hanem tágas utasteret is tudtak varázsolni a tervezők. Szemre talán csak a viszonylag hosszú tengelytáv (260 cm) árulkodik arról, hogy odabent mindenhol jó tágas a Toledo és a Rapid. Mindez inkább hosszban és magasságban igaz, szélességben nem ad annyit, hogy hátul három felnőtt kényelmesen utazhasson hosszú távon. De akkor is nagyon tágasak, utóbbi tulajdonság (hátul hárman gond nélkül…) egyébként is nagyon ritka a mai autókban.

Praktikus tároló alkalmatosságok, hátulról mélyített üléstámlák és szép formák vesznek körül, a Rapidban külön említést érdemel a kellemes színösszeállítás is. Csak az fájt, hogy a műanyagok mindenhol szigorúan kőkemények és kopogósak. Nagy kár egy ilyen barátságos és otthonos hangulatú interiőr összhatását ezzel lerontani, de bizonyára ezen lehetett spórolni némi pénzt. Pedig nem is olyan olcsó sem a Rapid, sem a Toledo. De miért is lenne az? VW minőség, profi motorok, tágas utastér, óriási csomagtartó – ezeknek ára és értéke van. Ezért is volt kár a belső műanyagok rovására nyerni néhány száz eurót a gyártási költségen. Ezen kívül ugyanis más nem sugall olcsóságot, talán csak az ajtók becsapódásának hangja olyan, amit nem említenék az előnyös tulajdonságok között. Valamint azt, hogy a hátsó elektromos ablakok érthetetlen módon nem vezérelhetők a vezető ajtajáról. Ezeken kívül viszont tényleg semmi gond nincs velük.

Alapáron 3,1 millió a Toledo, bő százezerrel több a Rapid – mindkettő a 75 lovas, háromhengeres, szívó 1,2-es benzinessel. A mi autóink azonban mind motorizáltságban, mind felszereltségben jóval fejlettebbek voltak, mindegyik a legmagasabb csomaggal érkezett (csak így kaphattak ilyen szép, két színből kombinált interiőrt). Emelkedő sorrendben: 4,8 millió a 105 lovas 1.2 TSI Toledo, 5,4 millió ugyanez az 1.6 CR TDI-vel, végül ezzel a motorral 5,5 millió a Rapid. Egyik sem olcsó, ezt kijelenthetjük, miként azt is, hogy mindegyik elég jól extrázott. Mégis félek, hogy a Rapidot és a Toledo-t is lenyomja az Octavia, amely árban nem sokkal van odébb…

Skoda Rapid árlista

Seat Toledo árlista

Műszaki adatok
Rapid
Toledo