Volkswagen Golf 1.4 TSI DSG teszt

A Golf nem ma kezdte. Nemhogy érződik rajta a tapasztalat, hanem ontja magából az elmúlt sok-sok év gondos fejlesztési munkájának eredményét. A hetedik generációs Volkswagen Golfban minden a helyén van, minden nagyon finom, igényes és átgondolt. Igaz ez a kapcsolók elrendezésére, a belső tér kialakítására, az anyaghasználatra, a helykínálatra és nem utolsósorban a vezetési élményre.

KÉPGALÉRIA

Ehhez tesztautónk esetében, a mai divatnak megfelelően kisméretű benzines turbómotor szolgáltatta az erőt. Bár az 1,4 TSI mostanában már nem is számít olyan kicsinek egy kompakt autóhoz. Ilyen jelzővel inkább csak az 1,2 TSI-t illethetjük, bár azzal sem lomha a VW Golf, a Skoda Octavia vagy épp a Seat Leon. A 122 lovas 1,4 TSI-vel már egész élénknek mondanám ezeket az autókat, a mi 140 lóerős változatunkra pedig a sportos jelző sem túlzás. Egy cseppet sem!

Ami a számokat illeti: elég látni a 8,4 másodperces gyorsulást és a 1500-3500 1/perces fordulatszám-tartományban egyenletes szinten leadott, 250 Nm-es nyomatékot. Na és ami a gyakorlatot illeti: mosoly és elégedettség a vezető arcán, többek között azért is, mert hiába van gyakran gázpedál-billegetős kedvében, városi környezetben így is csak 7,4 literes átlagfogyasztást ír a fedélzeti számítógép.

Highline felszereltségű autónk interiőrjének összhatása két ligával magasabban játszó autókéval vetekszik. A hétfokozatú DSG (duplakuplungos automata) váltó működése végtelenül precíz, pontos, és a kapcsolások időzítése is tökéletes. Nem meglepő, hiszen sokan, sokszor megállapítottuk már, hogy a VW csoport eme műszere az egyik legékesebb az automaták között. Természetesen kézzel is váltogathatunk, akár a kormány mögött elhelyezett fülek billegtetésével is.

Esetünkben – számos más extra között – van a váltóhoz egy kiegészítő, ún. Auto Hold funkció is. Így piros lámpánál nem kell folyton a fékpedált taposni, hogy ne araszoljon az autó. Megállást követően azonnal rögzíti magát, majd a gáz megnyomására kioldja a féket. Utóbbit egyébként egy kicsit durván teszi, ezért ilyenkor nem lehet olyan szépen és simán elindulni, mint ami az egész autó mozgását jellemzi. (Az Auto egyébként Hold kikapcsolható.)

Merthogy nem csak a kezelőszervek tapintása és külleme sugároz csúcsminőséget, hanem a vezetés során is minden ezt üzeni, az irányítás pontossága, a futómű, a váltó és a fék egyaránt. Az egyetlen, ami nem tetszett, hogy a kormány markolata túl soványka, sokkal jobban passzolt volna ide egy vaskosabb fajta.
A középkonzolon elterülő méretes érintőképernyő felbontása, grafikája gyönyörű, és már az ujjunk közeledését is érzi, nem csak azt, amikor landol az ujjbegy a plexin. Így a navigációs rendszer útmutatását is könnyebb követni, és egyáltalán bármit beállítani.

Van Bluetooth kapcsolat, ami telefonálásra és zenehallgatásra is alkalmas. Van USB csatlakozó, sok rekesz, mind bélelt, hogy ne zörögjön az ott tárolt holmi, LED-es hangulatvilágítás az ajtókban, bár ami a fények színét és hangulatát illeti, nos… egy kicsit „hűvös”. Talán a német autóépítés komolyságát és a technológia letisztultságát akarták sugallani vele, nem tudom… Mindenesetre választhattak volna barátságosabb színt is, ha már hangulatfényről van szó. Túllendülve eme jelentéktelen részleten: tengernyi segédünk és kényelmi extránk volt még az autóban. (Mondjuk, közel tízmillióért legyen is…) Nézzünk néhányat az eddig említetteken kívül!

Tolatókamera, amelynek képe – sok más megoldással ellentétben – tényleg jól használható parkoláskor. Nagyon érdekesen oldották meg a kamera elhelyezését hátul, és ezzel kiküszöbölték a lencse bekoszolódását is, amely ugyebár rossz időben pár kilométer alatt használhatatlanná tenné a rendszert (és a legtöbb autónál ez így is van). A kis kukkolót ugyanis a hátsó VW embléma alá rejtették, amely csak hátramenetbe kapcsolva billen fel, hogy kilásson a pici halszemoptika, egyébként megvédi azt a bemocskolódástól. Zseniális!

Vezetéstámogató rendszerek terén is igen fejlett volt tesztautónk. A tempomat távolságot is tud tartani, és – ugyancsak sok más rendszerrel ellentétben – egészen megállásig képes fékezni a Golfot. Így például városban arra is jó, hogy dugóban araszolva kövesse az előttünk haladót. A sávelhagyásra figyelmeztető rendszert kormányzásra is felhatalmazhatjuk, így húzós íveket persze nem, de az autópályán jellemző kanyarokat önállóan is simán beveszi a német kompakt. Természetesen csak akkor, ha szépen látszanak az útburkolati jelek, metr a megkopott felfestést ő sem látja, ha pedig túl éles egy kanyar, akkor tájékoztat, amikor visszaadja a stafétabotot a vezetőnek.

Ezen kívül holttér-figyelőnk, kanyarkövető xenon fényszórónk és parkoló-robotunk is volt. Utóbbi feltűnően ügyes! Az általa megfelelőnek ítélt helyre szinte tökéletesen beteszi a Golfot, a vezetőnek csak a gázt és a féket kell használni, illetve a rendszer által kért haladási irányt (előre vagy hátra) kapcsolni. Alcantara és szövet kombinációjából varrt kárpitozás, fűthető első ülések, esőszenzor, automatikusan sötétedő tükrök, kétzónás klíma, kulcsnélküli rendszer, panoráma üvegtető, gyönyörű alufelnik, keréknyomás-ellenőrző, sok légzsák és ESP. Plusz még azok a cuccok, amelyek ma már alapvetőnek tekinthetők, így nem beszélünk róluk egy csúcsfelszereltségű kivitel esetében. Ezt kaphatjuk meg 9,8 millióért, párját ritkító minőséggel, erős motorral, profi váltóval és jó helykínálattal.

Árak, felszereltség

teszt és fotó: Bancsi Gábor