Lopott idő – Így született a film ötlete

Ha beleolvasunk egy újságba, bekapcsoljuk a tévét, szörfözünk az interneten vagy filmet nézünk, rögtön szembetaláljuk vele magunkat, hiszen a témával tele van a média: kultúránk a fiatalság megszállottja.

A szépség- és egészségipar időt és pénzt nem kímélve kutat az öregedés megállításának módszere után, hogy aztán a tehetősebbek egy kisebb ország államadósságát kitevő összeget áldozhassanak az örök ifjúság álmának oltárán. A tudomány egyelőre még csak közelít a megoldáshoz, de egyvalaki addig is legalább elénk vetítheti a jövő vízióját: Andrew Niccol utópista-realista filmrendező.

Niccol tehetsége a nagyszabású akciójelenetek és nagyszabású ötletek meglepő elegyítésére tisztán látható a Lopott időben is. „Ez a film egy akcióthriller – mutat rá a rendező. – Az emberek így is élvezhetik. Vannak kaszkadőrmutatványok, autós üldözések, továbbá Amanda Seyfried fegyverrel hadonászik, méghozzá zseniálisan! De a Lopott idő valójában azért készült el, mert fontos mondanivalóm van az ember fiatalság utáni vágyáról. Noha az öregedés génjét egyelőre nem tudjuk kikapcsolni, sok őrültségre vagyunk képesek az ifjúságunk megőrzéséért.”

Eric Newman producer már az első olvasáskor ráhangolódott Niccol forgatókönyvére. „Rögtön transzportált engem az általa teremtett világba – mondja. – Egyfajta társadalmi parabola volt, mégis hihetetlenül szórakoztató és sodró iramú.”

Andrew Z. Davis gyártásvezetőt is csábította a társadalmi kommentár és a kalandok elegye: „A Lopott idő mindenkinek mond valamit. A gazdagok és a nincstelenek ellentéte univerzális téma. De a politikai üzenet mellett ott az akció és a romantika is. És nincs jó thriller ketyegő óra nélkül, akár bombáról van szó, akár kiszabadítandó túszokról. Ebben a filmben maga az óra az ellenség, az elfogyó idő.”

Kristel Laiblin gyártásvezetőt lenyűgözte a történetmesélés összetettsége: „Andrew gazdaságosan, mégis hatásosan mesél. Hősünk világa valósággal rohan, senki nem vesztegeti az idejét. A másik véglet a gazdagoké, akiknek sosem jár le az idejük. Azzal foglalkoznak, amivel akarnak. Teljesen különböző világok ezek, de Andrew mindkettő lefestéséhez ért.”

Amy Israel gyártásvezető is jól emlékszik az első olvasásra: „Andrew forgatókönyve eredeti volt, nagy ötletekkel és a középpontjában egy érzelmes történettel. Kezdettől fogva tudtuk, hogy különleges munka. A történet egy, a miénktől nem túl eltérő világban, afféle párhuzamos valóságban játszódik, ahol az idő a fizetőeszköz, és mindenki egy beültetett órával születik. 25 éves korban, amikor a test és a tudat teljesen kifejlődik, az óra elkezd visszaszámolni, egy évtől. Az ember vagy időmilliomosnak születik, vagy szó szerint meg kell dolgoznia minden másodpercért.”

Will Salas a történet hőse. A legszegényebb időzónában él, Daytonban. Ritkán mutat csak többet az időmérője 24 óránál, és nap mint nap egy gyárban robotol az életben maradásért. Anyja, Rachel sem él könnyebben, ahogy senki sem a környéken. De Dayton attól még tele van színekkel, zajokkal, zenével, nyüzsgéssel… és bűnözéssel. A Percvadászok bandái folyton lesben állnak, hogy mások idejét rabolják – szó szerint.

Amikor Will megmenti a gazdag Henryt a Percvadászoktól, az időmilliomos egy évszázadot ajándékoz a fiúnak. Mivel azonban az idő fizetőeszköz, szigorúan számon tartják, és a Daytonban szokatlan méretű tranzakció fölkelti az Időrendészek figyelmét. Willt még gyilkossággal is megvádolják, és egy veterán rendész, Leon ered a nyomába.

Különösebb életcélja nem lévén, Will a leggazdagabb zónában, New Greenwich-ben keres menedéket üldözője elől. Itt, ellentétben Daytonnal, minden megfontoltan zajlik; az emberek errefelé nem sietnek, hiszen több száz, sőt akár több ezer évvel sáfárkodhatnak. A viszonylagos halhatatlanságnak azonban megvan az ára: rettegnek a lopástól és a sérülésektől. „A szegények meghalnak, a gazdagok nem élnek” – jegyzi meg Will. Hamar nyilvánvalóvá válik számára, hogy a kevesek jólétéért a tömegek fizetnek. De talán ő változtathat ezen.

New Greenwich legnagyobb vonzereje Will szemében Sylvia Weis, a szupergazdag Philippe Weis lánya. Amikor az Időrendészek utolérik, ő túszul ejti Sylviát, de menekülésük a törvény elől hamarosan jóval nagyobb tétet kap: e nem is olyan szép új világ megváltoztatását.

„A legnagyobb kihívás egy ilyen film esetében az, hogyan adjuk el a világot – magyarázza Eric Newman producer. – Andrew ezt az első három oldalban elintézte. Will Salas fölébred, belép egy szobába, és azt mondja egy 25 éves nőnek: »Szia, anya.« És ott a számláló a karján, ami visszaszámol. Az anyja 30 percet ad neki az ebédre. Azonnal megértjük, hogy Willnek 22 órája van hátra az életből. Az anyja ugyanannyinak néz ki, mint ő, és most adott neki időt, hogy ebédet vegyen rajta. Ezt a fajta tömörséget nagyon nehéz elérni egy forgatókönyvben.”